Afrikai halászbagoly
Afrikai halászbagoly | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Figyelmes példány | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Scotopelia peli (Bonaparte, 1850) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai halászbagoly témájú médiaállományokat és Afrikai halászbagoly témájú kategóriát. |
Az afrikai halászbagoly (Scotopelia peli) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Strix nembe Strix peli néven.[3]
Előfordulása
A Szaharától délre fekvő afrikai területek. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, torkolatok, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 63 centiméter, szárnyfesztávolsága átlagosan 150 centiméter, testtömege 2055-2325 gramm.[5] Tollazata barna és vöröses, feketén szegélyezve. Lábán nincsenek tollak, hogy ne ragadjon rá a sár és a halmaradékok.
Életmódja
Éjjeli madár, tartós párkapcsolatban él. A tápláléka halakból áll (többek között keszegfélék, csuka és harcsa), de fogyaszt békát, rákot és kagylót is.
Szaporodása
A költési időszakban, amely élőhelytől függően eltérő lehet, a tojó két fehér tojást rak, melyeken 32 napig kotlik, ekkor a hím eteti a tojót. A kirepülés nagyjából 10 hetes korban történik meg, de a felnőttekre jellemző tollazatot a fiókák csak 15 hónapos korban öltik magukra.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem ér el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] A gátépítés és a folyók elszennyeződése visszaszorította az életterét.
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Conspectus generum avium 1 p. 44
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - elterjedési területe és hangja
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap