Algológia

Az algológia, más néven fikológia (latin, görög) vagy moszatkutatás a botanika azon ága, mely az algák kutatásával foglalkozik.

A tudományág magyarországi szervezete a Magyar Algológiai Társaság.[1]

Történet

Bár az ókori görögök és rómaiak is ismerték az algákat, és a kínaiak egyes fajaikat ették is,[2] tudományos tanulmányozásuk 1757-ben kezdődött el, amikor a Fucus maximust (ma Ecklonia maxima) Pehr Osbeck leírta és elnevezte. Ezt más tudósok, például Dawson Turner és Carl Adolph Agardh munkája követte, de csak a 19. században hozott létre J. V. Lamouroux és William Henry Harvey jelentős algacsoportokat. Utóbbit a „modern fikológia atyjának” is nevezik részben az algák pigment alapján 4 fő törzsbe való sorolásáért.[3]

A 19. század végén és a 20. század elején vált önálló tudományterületté. Többek közt Friedrich Traugott Kützing folytatta a leírást. Japánban 1889-től Okamura Kintaró nemcsak részletes leírásokat írt a japán parti algákról, hanem elterjedésüket is alaposan elemezte.[4] Bár Robert Kaye Greville az Algae Britannicaet 1830-ban közölte, csak az A Catalogue of the British Marine Algae közlésekor[5] indult el a rekordok rendszeres megfeleltetése, elterjedés-feltérképezése és az azonosítók fejlesztése. 1899–1900 közt Anna Weber-van Bosse a Siboga-expedíción utazott, 1904-ben kiadta a The Corallinaceae of the Siboga-expeditiont.[6]

1803-ban Jean Pierre Étienne Vaucher az algaizogámiáról írt, de a 20. század elején indult csak el a szaporodás és a fejlődés alaposabb tanulmányozása. Felix Eugen Fritsch 1935-ös és 1945-ös kötetei az akkor az algák morfológiájáról és szaporodásáról ismerteket összegezte. Ezt az 1950-es években területi ellenőrzések fejlesztése követte, melyet Mary Parke 1931-es Manx Algaeje, majd 1953-as A preliminary check-list of British marine algaeje vezetett.[7] Bár Lily Newton 1931-es Handbookja[8] volt a brit-szigeteki algák azonosítását célzó első könyv, csak az 1960-as években indult el rutinszerűen ezek fejlesztése. Az 1980-as években az ökológia újra hangsúlyos lett,[9] egyre jobban tanulmányozták az algaközösségeket és az algák helyét a nagyobb növényközösségek közt, valamint a földrajzi eltérések magyarázatát.[10][11]

Algológusok

Jegyzetek

  1. ↑ a b A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi honlapja (magyar nyelven). [2005. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 24.)
  2. ↑ Porterfield, William M. (1922). „References to the algae in the Chinese classics”. Bulletin of the Torrey Botanical Club 49, 297–300. o.  
  3. ↑ About Phycology. Lance Armstrong Foundation. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. június 21.)
  4. ↑ Tokida, Jun; Hirose, Hiroyuki. Advance of Phycology in Japan. Hága, Hollandia: Junk, 241. o. (1975). ISBN 90-6193-026-X 
  5. ↑ Batters, Edward Arthur Lionel. A catalogue of the British Marine Algae being a list of all the species of seaweeds known to occur on the shores of the British Islands, with the localities where they are found. London: Newman (1902). OCLC 600805992 , a Journal of Botany, British and Foreign melléklete
  6. ↑ Weber-Van Bosse, A.. The Corallinaceae of the Siboga-expedition The Corallinaceae of the Siboga-expedition. F. J. Brill (1904) 
  7. ↑ Parke, Mary W.. A preliminary check-list of British marine algae [archivált változat] (1953) [archiválás ideje: 2001. augusztus 26.] , „[1]”. Journal of the Marine Biological Association of the United Kingdom 32 (2), 497–520. o.  
  8. ↑ Newton, Lily. A Handbook of the British Seaweeds. London: British Museum (1931) 
  9. ↑ Walter, Heinrich; Breckle, Siegmar-Walter. Ökologische Grundlagen in globaler Sicht, Ökologie der Erde: Geo-Biosphäre (német nyelven). Stuttgart: Fischer (1983). ISBN 3-437-20297-9 
  10. ↑ Stevenson, R. Jan; Bothwell, Max L.; Lowe, Rex L.. Algal ecology: freshwater benthic ecosystems. San Diego: Academic Press, 23. o. (1996). ISBN 0-12-668450-2 
  11. ↑ Figueiras, F. G.; Picher, G. C.; Estrada, M..szerk.: Granéli, E.; Turner, J. T.: Harmful Algal Bloom Dynamics in Relation to Physical Processes, Ecology of Harmful Algae. Berlin: Springer, 130. o. (2008). ISBN 3-540-74009-0 

Források

  • Straub F. Brunó (főszerk.): Biológiai lexikon, vol. 1 A-F, p. 79, Budapest: Akadémiai kiadó, 1975 ISBN 9630505304

További információk

  • Algológus-blog (magyarul)
Nemzetközi katalógusok
  • biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap