Antun Nemčić
 | Nem tévesztendő össze a következővel: Nemcsics Antal. |
| Antun Nemčić | |
 | |
| Született | 1813. január 14. Edde |
| Elhunyt | 1849. szeptember 5. (36 évesen)[1] Kőrös |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Križevci City Cemetery (site II, class I, #1-2)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antun Nemčić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Antun Nemčić (Edde, 1813. január 14. – Körös, 1849. szeptember 5.) horvát költő.
Élete
Miután középiskolai tanulmányait szülőhelyén és Horvátországban elvégezte, megyei jegyző lett Körös megyében. Amikor az 1830-as években Ljudevit Gaj, a délszláv irányú mozgalmat megindította, Nemčić is hozzá csatlakozott és horvát hazafias költeményeket írt az akkori hírlapokba. Beutazta Olaszországot. Körös városa szobrot emelt neki, melyet a Zrinyi-téren 1899. október 16-án lepleztek le.
Munkái
- Putositnice. Zágráb, 1845. Két füzet (útleírás, költemények, melyekből előbb már megjelent néhány a Neven c. lapban)
- Pesme. Zágráb, 1851 (összes költeményei)
- Tko će biti veliki sudac. Zágráb, 1864 (Ebéd kenyér nélkül, vígj. 4 felv. Bogovics adta ki)
Kiadta Tomo Blažek politikai költeményeit. (Zágráb, 1848)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
