Bartha Béla

A „Bartha Béla” lehetséges további jelentéseiről lásd: Bartha Béla (egyértelműsítő lap).

Bartha Béla (Poprád, Szepes vármegye, 1897. május 10. – Legyesbénye, 1972. július 23.) katolikus lelkipásztor, a Demokrata Néppárt listavezetője.

Apja csendőr-tiszthelyettes volt. Apácák vezette óvodában nevelkedett, majd alsófokú iskoláit Kassán végezte el. A kassai premontrei gimnáziumban érettségizett. Érettségije után, 1914-ben máris papi szemináriumba jelentkezett, két évvel később a budapesti Központi Papnevelde hallgatója lett. A Monarchia összeomlása idején kénytelen volt felfüggeszteni tanulmányait. A Magyarországi Tanácsköztársaság napjaiban a szüleinek küldött levele miatt „levélcsempészet” vádjával letartóztatták. A Parlament pincéjében, a Markó utcában tartották fogva, végül a Gyűjtőfogházba internálták.

1919-ben Kassán szentelték pappá. Három év múlva került első egyházi szolgálati helyére: Regeteruszkán segédlelkészként dolgozott. A Trianoni békeszerződés hatására szolgálati helye az akkori Csehszlovákiába került. Egy szentbeszédében a készülő csehszlovák hitoktatási törvénytervezetet bírálta, ami miatt a hatóságok két nap – feltételesen felfüggesztett – elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre ítélték.

Egy évig Eperjesen volt hitoktató, 1926-tól Kassán kinevezték a szlovák iskolák hitoktatójának. Hivatását felhasználva megkísérelte összefogni a kisebbségi sorsba kényszerült kassai magyarság szervezeteit. Aktív közösségszervezői munkát végzett. A számos hitéleti és magyar nemzetiségű közösség vezetésén túl még a helyi, magyar sportegyesületek tevékenységét is támogatta. 1930-ban a csehszlovák rendőrség „kémkedés” vádjával letartóztatta. A provokáción alapuló vádak összeomlása után szabadlábra helyezték. (A csehszlovák rendőrség ezzel az akcióval a magyarság ügye iránt elkötelezett papot valamint az általa szervezett közösségeket akarta ellehetetleníteni.) A kárpátaljai bevonulás után munkáját szabad légkörben akadályok nélkül folytathatta tovább. Sikereire és áldozatvállalásaira elöljárói is felfigyeltek: 1940-ben püspöki tanácsos, két évvel később pápai kamarás címet kapott. A háború befejezése után 1945-ben az újjászerveződő csehszlovák állam - holmijainak összecsomagolására két órát engedélyezve - kiutasította szülőföldjéről. Ekkor került át végleg Magyarországra.

Magyarországon először Hollóházán kezdte meg szolgálatát, majd Sárospatakra nevezték ki plébánosnak. Szolgálata idején pezsgő hitéletet alakított ki a városban, többek között alapító vezetője lett a Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége helyi szervezetének.

Az egyházi közösségekben véghez vitt agilis és sikeres szervező munkája mellett Magyarországon a politikai élet küzdelmeiben is részt vállalt. Sárospatakon beválasztották a helyi képviselő-testületbe. Jó kapcsolatot épített ki a Független Kisgazdapárt helyi szervezetével. Majd 1947 júliusában a korábbi kisgazda politikus, Bodnár János már demokrata néppárti képviselőjelölt kérdésére csatlakozott a Demokrata Néppárt munkájába. Egyházi elöljáróinak engedélyével belépett a pártba, és vezette a sárospataki párt életét. 1947. augusztus 31-i országgyűlési választáson mandátumot nyert a DNP Borsod-Gömör-Zemplén-Abaúj megye listavezetőjeként. Egyházi felettesei és Mindszenty József esztergomi érsek felszólítására lemondott mandátumáról, és visszavonult a közvetlen politizálástól.^[1]

1949-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megtiltotta számára az iskolai hitoktatást. A sorozatos atrocitások, amelyek amiatt érték, mert nem vállalt szerepet a békepapi mozgalomban, felőrölték egészségét, folyamatosan betegeskedett. Felépülése után a világi hatóságok nyomására Czapik Gyula érsek 1955-ben Fáj községbe helyezte át. Ezt az időszakot „szelídített internálás”-nak nevezte. Később kongruáját is megvonták tőle, ezekben az években megélhetését egyedül a hívek és a paptársak szolidaritása biztosította.

Az egyház állami szorításának enyhülése idején 1962-ben^[2] Legyesbénye plébániájára helyezték. Élete végéig, 1972-ig teljesített ott szolgálatot.

Tízezer oldalas prédikációgyűjteményét Sárospatakon őrzik. Önéletrajza kiadásra vár.

• Bartha Béla szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány Archiválva 2014. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bartha Béla szócikk. Digitális Adatbázis, História

• Berzeviczy Klára: A magyar katolikus klérus elitjének képzése 1855-1918. A Hittudományi Kar hallgatói. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2000.

1. ↑ Mindszenty József esztergomi érsek és a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt ellentétéről többet megtudhat Gergely Jenő: A kereszténydemokrácia Magyarországon c. tanulmányában. IN: Múltunk. 2007/3. 144-150. o.
2. ↑ A Vatikán és Magyarország kapcsolatának 20. századi történetéről Balogh Margit tanulmányában olvashat összefoglalót. IN: História. 2005/4.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 11.)