A Wikimédia Commons tartalmaz Bradford City témájú médiaállományokat.
A Bradford City AFC, teljes nevén Bradford City Association Football Club egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Bradfordban, West Yorkshire-ben található. Az angol labdarúgás negyedik legmagasabb osztályában, a League Two-ban szerepel.
A klub otthona a 25 126 férőhelyes Valley Parade, melyben 1985. május 11-én 56 szurkoló vesztette életét, miután tűz ütött ki.
Az együttest 1903-ban alapították, és azonnal beválasztották az angol bajnokság másodosztályába. Az 1907-1908-as szezonban megnyerték a második liga küzdelmeit, így feljutottak az első osztályba. 1911-ben elhódították az FA-kupát, a tófea napjainkban is az egyetlen jelentős sikerük. 1922-ben az első osztályú, míg 1927-ben a másodosztályú bajnokságból estek ki, majd az 1928–1929-es szezonban begyűjtötték a harmadosztályú angol bajnokság északi győztesének járó serlegét. Az 1937-ben történő újabb kiesés lehetővé tette számukra, hogy diadalmaskodjanak az északi liga kupájának kiírásában. 1962-ben újabb osztályesés következett, így az újonnan induló negyedosztályú bajnokság küzdelmeibe voltak kénytelenek bekapcsolódni. 1969-ben és 1977-ben ugyan visszakerültek a harmadik vonalba, de 1972-ben és 1978-ban újra kiestek. Az 1980-as években ismét kisebb sikereket értek el, Roy McFarland, majd Trevor Cherry irányításával. Az 1981–1982-es szezonban a feljutást a rájátszásban harcolták ki, az 1984–1985-ös szezonban pedig a harmadosztályban a tabella élén végeztek, 1990-ben ugyanakkor kiestek a második ligából.
1996-ban rájátszáson keresztül újra felkerültek a másodosztályba, majd az 1998–1999-es szezonban 77 év elteltével jutottak fel az első osztályba. A 2000–2001-es szezon során egészen az Intertotó-kupa elődöntőjéig meneteltek, de végül a Premier League-től búcsúztak. Pénzügyi válságok sorozata következett, kétszer kerültek a felszámolás szélére, továbbá 2004-ben és 2007-ben újabb kiesések következtek, így már a negyedik vonalban játszottak. Phil Parkinson irányítása alatt bejutottak a 2013-as Ligakupa döntőjébe, majd megnyerték az akkori negyedosztály rájátszását is, de 2019-ben újra kiestek a harmadik vonalból.
A csapat az egyetlen profi labdarúgóklub Angliában, amely bordó és borostyán színt visel, a történelmük során pedig mindvégig ezekben a színekben léptek pályára. Több becenevük ismert, ám leginkább Bantams, azaz "Baromfik" néven emlegetik őket. Az elnevezés a címerükön is szerepel. A szurkolók által népszerű West Yorkshire-i derbit a Huddersfield Town és a Leeds United ellen rendezik meg, míg a Bradfordi derbit a ma már a Football League-en kívül játszó Bradford Avenue-vel szemben bonyolították le.
A Bradford City 1903-ban alakult. James Whyte, a Bradford Observer újság alszerkesztője találkozott az Angol labdarúgó-szövetség tisztviselőivel a ligarögbi csapat, a Manningham FC képviseletében.[1] Az English Football League népszerűsíteni szándékozta a labdarúgást a rögbi uralta West Yorkshire megyében, így a klubot a Doncaster Rovers helyett elindította a bajnokság másodosztályában. Négy nappal később, a Manningham FC 23. évi ülésén a bizottság úgy döntött, hogy rögbicsapatról labdarúgóklubra váltja csapatát. A Bradford City, mint labdarúgóklub, megalakulása előtt nem játszott mérkőzést, átvette a Manningham bordó színeit és a stadionját is, a Valley Parade pályáját.[2]
Robert Campbellt nevezték ki az első menedzsernek, az új bizottság megbízásából pedig 917 font fejében összeállított egy csapatot.[3][4] Első mérkőzésüket 1903. szeptember 1-jén a Grimsby Town ellen játszották,[5] hat nappal később az első hazai meccsükre 11 000 néző látogatott ki.[6] Első idényükben a 10. helyen végeztek.[4] 1905 novemberében Peter O’Rourke vette át a vezetőedzői feladatokat. Az 1907–1908-as idényben a City-t a másodosztály élére vezette, így felléptek az első osztályba,[7] ahol elkerülve a kiesést az 1910–1911-es szezonban az ötödik helyen végeztek.[8] Ugyanebben az évadban megnyerték az FA-kupát is, a csapatkapitány, Jimmy Speirs gólja a Newcastle United ellen győzelmet ért számukra.[9] A kupadiadalt követően rendezték meg az első Bradford-derbit a Bradford Park Avenue ellen, majd a Barnsley volt az a klub, amely 12 veretlen mérkőzés után győzni tudott ellenük.[10][11]
Az első világháborúig terjedő időszakban és az azt követő három évadig az élvonalban maradtak, de az 1921–1922-es szezonban a Manchester Uniteddel együtt kiestek.[12][13] A második vonalba visszatérve a nézőszám csökkent, a bentmaradásért küzdve öt egymást követő évben a tabella alsó felében végeztek.[14] Az 1926–1927-es idényben a harmadosztály északi kiírásába estek ki.[12] Két idény múlva O'Rourke, aki fia halála után eredetileg 1921-ben visszavonult, 128 góllal járult hozzá összesen az osztálylépésekhez.[7][15] O’Rourke egy szezont követően másodjára távozott, és bár a klub nyolc szezont töltött a másodosztályban, mégis ritkán adódott arra lehetőségük, hogy visszakerüljenek az élvonalba. Az 1936–1937-es bajnokságot követően újra a harmadosztály küzdelmeibe voltak kénytelenek bekapcsolódni.[16] Két szezonnal később a rájátszás találkozóit megnyerték, valamint magasba emelhették a harmadosztály kupáját, de a címvédésre lehetőség nem adódott, mivel a bajnokságot a második világháború miatt felfüggesztették.[17]
A háború után két idényt követően két menedzsert fogyasztottak,[18] az 1955–1956-os idényig folyamatosan a harmadosztály tabellájának alsó hányadában voltak. Az 1958–1959-es szezonban ők is beneveztek a megújult harmadosztály küzdelmeibe.[19] Mindössze három szezont töltöttek az ország harmadik legerősebb bajnokságában, az 1960–1961-es idényben ugyanakkor kiestek,[20] de a Ligakupában legyőzték az élvonalban szereplő Manchester Unitedet.[21] AZ 1961–1962-es évadban David Layne gólja majdnem feljutást eredményezett a rájátszásban számukra, azonban a bajnokságban elszenvedték legnagyobb vereségüket a Colchester United ellen 9–1 arányban.[20] Layne a Sheffield Wednesday gárdájához távozott,[22] nélküle a tabella aljáról a második helyre léptek, így rájátszásban mérkőzhettek meg a feljutásért.[20] Az 1963–1964-es bajnoki kiírásban ugyan a feljutást nem sikerült kiharcolniuk, de több gólt szereztek a szezonban, mint bármelyik más csapat a bajnokságban. Rodney Green 29 bajnoki találatával gólkirály lett. Ezek után három nehéz idény következett, mely során Grenville Hair vezetőedző szívrohamot kapott edzés következtében, a gárda pedig visszatért rájátszás útján a harmadosztályba az 1968–1969-es szezonban. Mindössze három évet töltöttek itt, ezt követően újra kiestek az 1971–1972-es szezon alkalmával.[23] Az 1976–1977-es bajnoki kiírásban ugyan ismét feljutottak, de egy év múlva újra kiestek.[24]
Az ezt követő három évben nem tudták megnyerni a rájátszást, majd 1981 májusában az egykori angol válogatott középhátvédet, Roy McFarlandot nevezték ki vezetőedzőnek. Első szezonjában menedzselésével osztályt léptek, a tréner korábbi klubja, a Derby County ellen sikerült kiharcolni a feljutást.[24] McFarland utódja ezek után egy másik volt angol válogatott játékos, Trevor Cherry lett.[25] Cherry korábbi csapattársát, Terry Yorath-ot hívta maga mellé asszisztensnek. Vezetésével két hónapig nyeretlenek voltak, de végül a bentmaradást sikerült elérniük.[26] A nyár folyamán azonban behajtók jöttek Bob Martin klubelnökhöz. A klubot Stafford Heginbotham volt elnök és Jack Tordoff volt igazgatósági tag mentette meg a csődtől, így megkezdhették az új szezont, viszont az új biztosítási alap létrehozása miatt kénytelenek voltak eladni Bobby Campbellt a Derby County-nak. A kiesésért küzdöttek, majd Campbell visszatérésével tíz egymást követő mérkőzésen nyerni tudtak. Noha a feljutás elmaradt, az 1984–1985-ös szezonban megnyerték a bajnokságot, így visszatértek a második vonalba. A diadalukat azonban beárnyékolta a tűzkatasztrófa, mely 56 ember halálát okozta, miután a Valley Parade kigyulladt az utolsó fordulóban.[27]
Ezt követően 19 hónapon át nem játszottak a stadionjukban.[28] Alig tíz hónappal az új, 2 600 000 font értékű aréna megnyitása után Cherry-t menesztették.[29] Utódja, Terry Dolan megmentette őket a kieséstől, majd a következő idényben irányításával rájátszáson vehettek részt. 1987 szeptemberében a tabella első hányadába kerültek, de karácsony közeledtével vereséget szenvedtek, így lemaradtak a feljutástól. Ehelyett rájátszásban mérkőztek meg a Middlesbrough gárdájával, de vereséget szenvedtek ellenük.[30] Két évvel később visszaestek a harmadosztályba, ahol három idényt tekintve a középmezőnyben végeztek.
1994 januárjában a Scarborough csapatától érkezvén Geoffrey Richmond vette át az elnöki tisztséget.[31] Ígéretet tett, hogy öt éven belül a Premier League-be juttatja őket. Törlesztette az adósságokat, majd menesztette Frank Stapleton vezetőedzőt, helyére pedig Lennie Lawrence-et nevezte ki.[31] Lawrence alig több, mint egy év után távozott a Luton Town kispadjára, helyette Chris Kamara vette át az edzői feladatokat, aki rájátszást érő helyre vezette őket. A Wembley Stadionban 2–0-s győzelmet arattak a Notts County ellen, így a második liga tagjává váltak.[31] Elkerülték a kiesést az által, hogy az utolsó két fordulóban először legyőzték a Charlton egyesületét 1–0-ra, majd a Queens Park Rangers csapatát 3–0-ra. Kamarát azonban 1998 januárjában menesztették.[32][33] Paul Jewell kezdetben ideiglenesen vette át a gárda irányítását, mielőtt végleges szerződést kapott volna. Az ő edzősködése idején történt az első 1 000 000 fontos átigazolásuk, majd 77 év után ismét a legfelső osztály tagjai lettek azzal, hogy a második helyen végeztek a bajnokságban.[34][35] A következő évadban Jewell dacolva kritikusaival – akinek csapatát Ükhadseregnek is nevezték – az utolsó fordulóban elkerülte a kiesést az által, hogy a Liverpool ellen 1–0-s győzelmet aratott David Wetherall góljával.[36]
Jewell azonban nem sokkal később távozott, és segítőjét, Chris Hutchingsot nevezték ki menedzsernek az új drága átigazolások ellenére is.[37][38][39] 2000 novemberében elbocsátották, holott edzősége idején a tabella aljáról a második helyre verekedte fel magát a csapat.[40]Jim Jefferies vette át az irányítást, de nem tudta elkerülni a kiesést.[41][42] Az első osztályú szezon végeztével 13 000 000 fontos tartozással sújtották a klubot,[43] majd két évvel később újabb adósságot róttak ki rájuk.[44] Két másodosztályú szezon után a 2006–2007-es szezonban újra a harmadik ligába estek vissza, ezzel pedig már a 26. évüket töltötték ebben a kiírásban.[45] Az új menedzser a csapat korábbi játékosa, Stuart McCall lett,[46] és bár a szezon elején kiesésre álltak,[47] az idény végeztével mégis a 10. helyen végeztek.[48][49] McCall végül 2010. február 8-án hagyta el az egyesületet, gyenge eredményei után egy igazgatói döntés következtében.[50]
2011 szeptemberében összeköttetésben álltak az amatőr amerikai SC United Bantams csapatával.[51]
2013 januárjában a Rochdale 1962-ben történő sikere után negyedosztályú csapatként a Ligakupa-döntőbe kvalifikálták magukat, valamint az első ilyen ligás klub lettek, mely a Wembley Stadionban játszhatott döntőt. A fináléba vezető úton három első osztályú gárdát győztek le – a negyedik fordulóban a Wigan Athletic-et büntetőkkel 4–2 arányban, a negyeddöntőben az Arsenalt 3–2-re, az elődöntőben pedig az Aston Villa ellen 4–3-as győzelmet arattak összesítésben. A Premier League-ben szereplő Swansea City ellen találkoztak a fináléban, de ott 5–0-s vereséget szenvedtek.[52] Azzal, hogy bejutottak a fináléba, 1 300 000 fontos bevételre tettek szert, továbbá a gárda közös elnöke, Mark Lawn bejelentette, hogy további 1 000 000 fontos profit áll rendelkezésre, így a 2012–2013-as idény kezdetén összesen 2 300 000 font bevételük keletkezett.[53] 2013. május 18-án ismét a Wembley-ben játszottak, ezúttal a negyedosztályú bajnokság rájátszásában a Northampton Town egyesületét győzték le 3–0-ra, ezzel a 2013–2014-es szezonban újra a harmadosztályban indulhattak.[54]
2015. január 24-én az FA-kupa küzdelmeiben 4–2-es győzelmet arattak a Chelsea ellen.[55] Tizennyolc esztendő után tudtak győzni újra a kupasorozatban. 2015. február 15-én egy újabb első osztályú klub, a Sunderland ellen győztek 2–0-ra.[56] A negyeddöntőben hazai pályán 0–0-s döntetlent játszottak a Reading gárdája ellen, a visszavágón azonban az ellenfél győzött a Madejski Stadionban 3–0-ra, így kiestek a kupából.[57][58]
2019 áprilisában újra a negyedosztályba estek ki.[59]
2021 decemberében a WAGMI United amerikai befektetőcsoport, akik kriptovalutát és NFT tokent használnak, megkereste a klubot egy esetleges felvásárlás miatt.[60] Az ajánlatot elutasították.[61]
2022. február 24-én Mark Hughes-t 2024 nyaráig tartó szerződéssel nevezték ki a klub menedzsereként.[62][63]
Klubszínek és címerek
A Bradford elődjétől, a Manningham FC nevű rögbicsapattól örökölte bordó és borostyán színeit 1884-ben, mielőtt 1886-ban a Valley Parade-ra költözött. A különbség, hogy a Manningham vízszintes csíkos mezben játszott, míg a City labdarúgói függőleges csíkozású szerelést viselnek.[64] Eredetileg fekete mezben és fehér nadrágban játszottak, 1884. szeptember 20-án mérkőztek először bordóban a Hull City ellen a Carlisle Road-on.
Az ok, amiért a Manningham bordó és borostyán színeket választott, nincs dokumentálva, de a színek hasonlók a walesi hercegWest Yorkshire-i ezredének színeivel, melynek székhelye a Manningham közeli Belle Vue laktanyában volt. 1886-ban a Manningham FC, majd 1903-tól 1910-ig a Bradford City a laktanyát öltözőnek használta.
A színük alapításuk óta bordó és borostyán, vagy fehér, vagy fekete. Az 1985-ös tűzeset óta a feketét az 56 elhunyt szurkoló emlékére viselték.[65] Az idegenbeli szerelésük a fehér volt, valamint kisebb mértékben kék is, de az utóbbi években több szín és más dizájn figyelhető meg. A 2008–2009-es szezon során az idegenbeli mezük teljesen fehér volt.[65] A 2009–2010-es szezonban már fekete volt az idegenbeli szerelés, vékony bordával és borostyán színű csíkkal bal középen.
Érdekesség, hogy a Harry Potter-könyvek rajongói is előszeretettel vásárolják szurkolói sáljaikat, mivel Harry házának, a Griffendélnek a színei majdhogynem azonosak klubszíneikkel.[66]
Világszerte számos klub visel bordó és borostyán színt. A skótMotherwell eredetileg kék-fehér színekben futballozott, míg 1913. augusztus 23-án a Celtic ellen bordóban. Sokan feltételezik, hogy a Motherwell a bordó és borostyán színt azért választotta, mert azok Lord Hamilton versenyszínei voltak, azonban valószínűbb, hogy a gárdára a Bradford City 1911-es FA-kupa győzelme gyakorolt hatást.[67]
Címerükben számos embléma volt látható az évek folyamán. 1974-ben elfogadták a kezdőbetűiket ábrázoló címert a B-C logóval. Ezidőtájt az új emblémán látható volt Paraders (Felvonulók) becenevük is. 1981 decemberétől a címerükön láthatók a színeik, valamint tartalmazza a The Bantams (Baromfik) feliratot is, mely a másik becenevük.
Becenevek
A Bradford City csapatának számos beceneve volt történelmük során. A korai éveikben Robins-nak vagy Darazsaknak hívták őket, mivel a bordó és borostyán színeit átvették a Manningham FC-nek.[4] További becenevük még a Citizens (felvonulók), Paraders (polgárok), de a legjobban ismert a Bantams (baromfik).
Stadion
Bővebben: Valley Parade és Bradford City AFC stadiontűz
A Valley Parade kőbányaként üzemelt egy domboldalon a bradfordi Manningham alatt, mely 1886-ban a Midland Railway Company tulajdonában volt, majd a Manningham rögbicsapata megvásárolta a föld 1/3-át, így a fennmaradó részét bérbe adta, mivel új otthon után kellett nézniük. 1400 fontot költöttek egy 20 000 férőhelyes stadion felhúzására és szintezésére.[68] Miután 1903-ban megalakult a Bradford City labdarúgó csapata, átvették a stadiont is, de ekkoriban még a Nyugati tüzérség területi erejének központja volt. Első mérkőzésüket 1903. szeptember 5-én játszották a Gainsborough Trinity ellen, mely összecsapásra 11 000 néző látogatott ki.[6][69] Öt évvel később feljutottak az első ligába, és Archibald Leitch labdarúgóépítészt bízták meg a stadion átépítésével. A kapacitást 40 000 főre emelték egy 5300 férőhelyes főlelátóval (Main Stand), egy teraszos paddock-kal, megépült a Spion Kop és a 8000 férőhelyes Midland Road lelátó is.[70] A karácsonyi mérkőzésükre 36 000 néző látogatott ki.[71] 1911. március 11-én a Valley Parade 39 146 nézőt vonzott a Burnley elleni FA-kupa mérkőzésre, mely rekord a történetükben.[72]
1952-re megvásárolták a birtok 2/3-át, így teljesen tulajdonuk lett,[73] az építmény azonban teljesen változatlan maradt.[71][74] A következő két évtized során kétszer került lebontásra a Midland Road lelátó. Az illetékesek először 1952-ben zárták le a lelátó egy részét a hat évvel korábbi Burnden Parkban történt katasztrófa miatt. A lelátó vázát eladták a Berwick Rangers gárdájának, 1954-ben pedig építettek egy pótlelátót.[73] Hat évvel később az új lelátó is lebontásra került, így a Valley Parade háromoldalú aréna maradt egészen 1966-ig, miután a pályát átalakították és egy új lelátót is építettek.[75]
1985. május 11-én a Valley Parade-on halálos tűzeset történt, mely során 56 ember vesztette életét és 265 sebesült meg. Mindez az 1984–1985-ös szezon utolsó meccsén tőrtént, mely után a megnyerték a harmadosztály bajnokának járó trófeát. A tűz mindössze kilenc perc alatt pusztította el a központi lelátót.[68][76] Ezt követően mérkőzéseiket egy rögbi stadionban, az Odsal Stadionban játszották, de mérkőztek még az Elland Road-on és a Leeds Roadon, – mely a Huddersfield Town egykori otthona volt –,[77] egészen 1986 decemberéig, miközben a Valley Parade-ot átalakították. 2 600 000 fontot költöttek az új főlelátóra, és a Spion Kop megjavítására, majd 1986. december 14-én újra megnyitották az arénát egy angol válogatott elleni összecsapással.[78]
1991-ben a Bradfond End lelátót modifikálták, a kétszintű lelátó mellé eredményjelző-tábla is készült. 1996-ban, miután feljutottak a Premier League-be, Geoffrey Richmond, a klub elnöke bejelentette, hogy egy 4500 üléses lelátót építenek a Midland Road oldalán. Az 1999-es kiesés után Richmond további 6 500 000 fontot költött a Spion Kop kétszintű, 7500 férőhelyes átalakítására.[79] A Kop és a Main Stand (főlelátó) között nyílt egy saroklelátó, mely 1970 után újra 20 000 főre emelte a stadion befogadóképességét.[80] A következő nyáron a Main Stand-ot szintén kétszintessé tették, 25 136-ra emelve így a kapacitást. További projektek voltak tervben, ám 2002 májusában adósságba kerültek, így ezek soha nem valósultak meg.[79] A következő évben a Valley Parade-ot 5 000 000 fontért adták el a Gibbs nyugdíjalapnak, az irodákat, üzleteket és a parkolót pedig a londoni székhelyű Development Securities-nek 2 500 000 fontért.[81] A közös elnökök 2011 nyarán vették vissza. A bérleti és fenntartási költségeik a Gibbs nyugdíjpénztárban 1 200 000 font volt, így az Odsalba való visszatérést fontolgatták. A Bradford Bulls megosztotta volna velük az új, 50 000 000 font értékű komplexumát, mely alkalmas krikett-, kerékpár-, illetve atlétikai versenyek lebonyolítására.[82] A szponzori megállapodások keretében a Valley Parade-nek 2016 júliusában Northern Commersials Stadion lett az új neve,[83] míg 2019 júliusában az Utilita Energy Stadion nevet viselte.[84]
Szurkolók
2007-ben a klub kezdeményezte, hogy csökkentsék a labdarúgó-mérkőzések árát a 2007–2008-as szezonban.[85] Ennek eredményeként bérleteik a legolcsóbbak voltak Angliában, mindössze 138 fontba kerültek, ez meccsenként átlagban 6 fontnak felelt meg.[86] 2007. július 31-én, 19:00-kor a kedvezmény megszűnésével az eladott bérletek száma 12 019 volt.[87] Ez a rendszer lehetővé tette számukra, hogy a 2007–2008-as idényben az átlagnézőszámot növeljék, és több mint háromszorására gyarapítsák a többi klubéhoz képest. Az English Football League díjátadóján elnyerték a Legjobb Szurkolói Marketing Kampány kategóriáért járó díjat, és meghívást kaptak a Westminster-palotába.[88][89] Céljuk az volt, hogy a 2008–2009-es szezonra 20 000 szurkolót vonzzanak a meccseikre azzal, hogy ingyenes bérletet kínálnak akkor, ha már 9000 felnőttjegy elkelt. Végül céljuktól mindössze 704 nézővel maradtak el.[90] Mark Lawn társelnök 2008 novemberében jelentette be, hogy a Bradfond End lelátóra a bérletek a 2009–2010-es szezonra 99 vagy 138 fontért kaphatók, amennyiben 2008 decemberében vásárolják meg azokat.
A 2013–2014-es idényre szóló bérleteket 2013. július 31-ig volt lehetőség megvásárolni. A felnőttjegy ára 199 font, az idősek és diákok jegyei 149 fontba kerültek, a gyerekjegy pedig 99 fontba. A 2015–2016-os bajnokságra bejelentették legújabb bérletrendszerüket, mellyel céljuk a labdarúgás megfizethetővé tétele volt a szurkolók számára. A bérletek árát 149 fontban határozták meg, míg a 11 éven aluliak számára a belépés ingyenes volt, amennyiben felnőtt belépővel vásárolták meg nekik a jegyet. A kezdeti célkitűzés 15 000 néző volt ezzel 2015. július 31-ig, a kedvezményes árak határidejéig.[91] Július 6-án rekordszámú, 18 000 jegyet adtak el a sikeres kedvezményeknek köszönhetően.[92] A 2016–2017-es szezonban megismételték újra az akciót, és több, mint 17 000 jegy talált gazdára.
Hivatalos kabalájuk Billy Bantam.
Riválisok
Bővebben: Bradford derbi és West Yorkshire derbi
A csapat első számú riválisa eredetileg a szintén a Bradford városában található Bradford Park Avenue, de ők már hosszú ideje az English Football League-en kívül játszanak.[93] A Leeds United és a Huddersfield Town elleni mérkőzésüket a szurkolók körében West Yorkshire derbinek nevezik.[94][95] Létezett egyfajta baráti rivalizálás a ma már nem létező klub, a Halifax Town ellen.[96]
Egy 2019 augusztusában végzett felmérés szerint drukkereik a Burnley, a Barnsley és a Rottherham United csapatát is riválisnak tekintik.[97]
Az európai labdarúgásban
A Bradford City eddig egyszer vett részt az európai kupaporondon, a 2000-es Intertotó-kupa küzdelmeiben az elődöntőig menetelt.[98][99][100]
Bővebben: A Bradford AFC játékosainak listája és A Bradford City AFC játékosainak listája 50 mérkőzés felett
2007-ben a Telegraph & Argus újságírója, David Markham kiadta a The Legends of Bradford City könyvet, melyet eredetileg a klub fennállásának századik évfordulójára írtak 2003-ban. A könyv száz játékos életrajzát tartalmazza a klub történetéből, akik a következők:
Legnagyobb győzelem a bajnokságban: a Rottherham United elleni mérkőzésen 11–1 (harmadosztály, észak), 1928. augusztus 25-én.
Legnagyobb győzelem az FA-kupában: a Walker Celtic elleni első mérkőzésen 11–3 1937. december 1-jén.
Legnagyobb győzelem a Ligakupában: a Darlington elleni második mérkőzésen 7–2 2000. szeptember 25-én.
Legnagyobb vereség a bajnokságban: a Manchester City ellen 0-8 a másodosztályban 1927. május 7-én, a Colchester United ellen 1–9 a negyedosztályban 1961. december 30-án.
Legnagyobb vereség az FA-kupában: a Newcastle United ellen 1–6 a harmadik fordulóban 1963. március 7-én, a Burnley ellen az ötödik forduló újrajátszásán 0–5 1960. február 3-án,
a Tottenham Hotspur ellen a harmadik fordulóban 0–5 1970 január 7-én.
Legnagyobb nézőszám: 39 146 a Burnley ellen az FA-kupa negyedik fordulójában 1911. március 11-én.
Legdrágább jegy: 300 000 font az Arsenal ellen a Ligakupa negyeddöntőjében 2012. december 11-én.
Legnagyobb veretlenségi sorozat: 21 meccs 1968-tól 1969-ig
Legkisebb veretlenségi sorozat: 10 meccs 1983-tól 1984-ig
Legtöbb mérkőzés: 574 – Ces Podd
Legtöbb bajnoki mérkőzés: 502 – Ces Podd
Legtöbb gól: 143 – Bobby Campbell
Legtöbb bajnoki gól: 121 – Bobby Campbell
Legtöbb gól egy szezonban: 36 – David Layne, 1961–1962
Legtöbb gól egy mérkőzésen: 7 – Albert Whitehurst a Tranmere Rovers ellen (harmadosztály, észak) 1929. március 6-án.
Legdrágább igazolt játékos: 2 500 000 font – David Hopkin a Leeds United-től 2000 júliusában.
Legdrágább eladott játékos: 2 000 000 font – Des Hamilton a Newcastle United-nek 1997 márciusában, Andy O'Brien a Newcastle United-nek 2001 márciusában.
Legtöbb bajnoki gól egy szezonban: 128 – Division Three North/harmadosztály (észak) 1928–1929
Legtöbb bajnoki pont (három pont a győzelemért): 94 – Division Three/harmadosztály 1984–1985
Legtöbb bajnoki pont (két pont a győzelemért): 63 – Division Three North/harmadosztály észak 1929–1929
↑Sutcliffe, Richard. „Premier display!”, Telegraph & Argus , 1999. május 10. (Hozzáférés: 2008. május 13.)[halott link]
↑„The miracle workers”, Telegraph & Argus , 2000. május 15. (Hozzáférés: 2008. május 13.)[halott link]
↑„Bradford pull off great escape”, BBC Sport, 2000. július 29.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Bantams aim to fly high”, BBC Sport, 2000. augusztus 13.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Bradford swoop for Collymore”, BBC Sport, 2000. október 26.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Bradford sack Hutchings”, BBC Sport, 2000. november 6.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Jefferies is new Bradford manager”, BBC Sport, 2000. november 20.. [2003. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Jefferies upbeat in defeat”, BBC Sport, 2001. április 29.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Bradford City in administration”, BBC Sport, 2002. május 16.. [2004. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Bantams in administration”, BBC Sport, 2004. február 27.. [2004. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑Parker, Simon. „Woeful City relegated”, Telegraph & Argus , 2007. április 28.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑„McCall named new Bradford manager”, BBC Sport, 2007. május 22.. [2007. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑Parker, Simon. „McCall: I'll Have Failed If We Don't Go Up”, Telegraph & Argus , 2007. június 8.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑Greenhalf, Jim. „McCall: The big interview”, Telegraph & Argus , 2008. február 1.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑Final 2007/2008 Football League Two Table. Soccerbase. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 13.)
↑„Stuart McCall leaves Bradford City”, Bradford City A.F.C., 2010. február 8.. [2010. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 8.)
↑Palmetto FC Bantams Join PDL. United Soccer Leagues, 2011. szeptember 8. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑Bantams battered by Swans. ESPN, 2013. február 25. [2013. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
↑Bradford City's historic win 'worth £1m'. BBC News, 2013. január 23. [2013. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
↑Doyle, Paul. „Bradford City smash Northampton Town in half an hour in play-off final”, The Guardian , 2013. május 18.. [2014. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 18.)
↑Chelsea 2 – Bradford City 4 Archiválva 2015. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben., BBC Sport 24 January 2015
↑Bradford 2–0 Sunderland. BBC Sport. [2016. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 13.)
↑FA Cup: Reading 3–0 Bradford City highlights Archiválva 2016. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben., BBC Sport, 16 March 2015
↑Reading 3 – Bradford 0 Archiválva 2017. május 10-i dátummal a Wayback Machine-ben., BBC Sport, 16 March 2015
↑Coventry City 2–0 Bradford City: Bantams relegated from League One. BBC Sport, 2019. április 19. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
↑„US crypto group offers to buy Bradford”, BBC Sport
↑No deal! Rupp underlines commitment after rejecting American offer to buy Bradford City. Bradford Telegraph and Argus
↑„Mark Hughes: Bradford City name former Wales boss as new manager”, BBC Sport (Hozzáférés: 2022. február 24.)
↑Mark Hughes makes shock return to management at League Two Bradford. www.theguardian.com . (Hozzáférés: 2022. február 24.)
↑Dewhirst, John. City Memories – An Illustrated Record of Bradford City A.F.C.. ISBN 1-900463-57-1
↑ abAll white change strip for next season. Bradford City official website, 2008. április 22. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑„Potter magic sells footie scarves”, CBBC Newsround, 2002. december 9.. [2007. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. december 30.)
↑Motherwell FC – 1886–1917. Motherwellfc.co.uk. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)
↑ abFrost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 53. o.
↑Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 170. o.
↑Inglis, Simon. The football grounds of Great Britain. Willow Books, 117. o. (1987). ISBN 0-00-218249-1
↑ abDewhirst, John. City Memories – An Illustrated Record of Bradford City A.F.C.. True North Books (1998). ISBN 1-900463-57-1
↑Facts. Bradford City official website. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑ abFrost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 56. o.
↑Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 55. o.
↑Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 57. o.
↑„BBC on this day – 1985: Fans killed in Bradford stadium fire”, BBC Sport, 1985. május 11.. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 16.)
↑Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 60–61. o.
↑Frost. Bradford City A Complete Record 1903–1988, 59–60. o.
↑ abTransformation of Valley Parade. Bradford City official website. [2008. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑„City to break crowd record”, Telegraph & Argus , 2000. december 16.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 16.)
↑„Valley Parade sold for £5m”, BBC Sport, 2003. augusztus 8.. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. április 16.)
↑„Bantams ponder Bulls groundshare”, BBC Sport, 2009. február 12.. [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 13.)
↑BRADFORD CITY ANNOUNCE NORTHERN COMMERCIALS AS NEW STADIUM SPONSORS IN LANDMARK DEAL. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 5.)
↑Valley Parade becomes Utilita Energy Stadium with new power partnership. Bradford Telegraph and Argus
↑„Bradford City WILL slash ticket prices”, Telegraph & Argus , 2007. április 27.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑Bradford City Set to Offer Cheapest Season Tickets in the UK. TheOffside.com, 2007. május 24. [2008. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 30.)
↑City break 12,000 Season Ticket barrier. Bradford City official website, 2007. augusztus 1. [2010. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑Parker, Simon. „Bantams land prestigious award”, Telegraph & Argus , 2008. március 3.. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 13.)
↑Parker, Simon. „Pioneering City honoured with trip to parliament”, Telegraph & Argus , 2008. december 13.. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. december 14.)
↑Parker, Simon. „City fail to hit magic 9,000 mark”, Telegraph & Argus , 2008. június 16.. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. június 16.)
↑BANTAMS SET SEASON TICKET TARGET!. Bradford City Official Website , 2015. május 7. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
↑CITY BREAK SEASON TICKET RECORD. Bradford City Official Website , 2015. július 6. [2015. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
↑The Wool City Rivalry: Class tensions?, 2018. május 24. (Hozzáférés: 2019. október 22.)
↑Simon Parker. „Jamie Lawrence: I know what beating Leeds would mean to Bradford City fans”, Telegraph & Argus , 2014. augusztus 16.. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.)
↑Doug Thomson. „Huddersfield Town: Bradford City manager Phil Parkinson gears up for derby”, Huddersfield Examiner , 2011. október 1.. [2014. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.)
↑Simon Parker. „Shay-me that friends will be foes this Sunday – Wayne Jacobs on Halifax v Bantams FA Cup clash”, Telegraph & Argus , 2014. november 6.. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 6.)
↑The top five rivals of English football's top 92 clubs have been revealed. GiveMeSport , 2019. augusztus 27.
↑Campbell, Paul. „From the Vault: Bradford City's adventure in the 2000 Intertoto Cup”, The Guardian , 2013. január 23.. [2014. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 1.)
↑A potted history of Bradford City #1: The Intertoto Cup, 2014. május 30. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 15.)
↑THE RICHMOND YEARS: Unchartered territory for City with European adventure. Bradford Telegraph and Argus . (Hozzáférés: 2020. június 5.)
↑BBC SPORT – BRADFORD CITY – Bradford gain Intertoto advantage
↑„Football: Intertoto Cup: RKC Waalwijk 0 Bradford City 1”, the Guardian , 2000. július 24.. [2014. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 11.)
↑Peter Gardner. „InterToto Cup: Bradford adventure ends with tame defeat”, Telegraph.co.uk, 2000. augusztus 3.. [2016. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 5.)
↑Bradford City's shirt numbers for 2021/2022 season. www.thetelegraphandargus.co.uk
↑Bradford City official website – Wolves 1999: The History Of Bradford City F.C. 1903–1991 Archiválva 2022. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑Paudie O'Connor in four-trophy haul at City's Player of the Year awards. Bradford Telegraph and Argus
↑O'CONNOR IN FOUR-TROPHY POTY AWARD HAUL. www.bradfordcityfc.co.uk
↑Captain O'Connor the big winner at City dinner. Bradford Telegraph and Argus
↑CITY TEAM-MATES: The 1911 FA Cup winners – and the maverick winger banned for the final. Bradford Telegraph and Argus
↑Charlie Bicknell profile. Bradford City A.F.C.. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑Paul Firth: Bruce Stowell, an amateur turned professional. Boy From Brazil, 2011. június 20. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
↑Former Bradford City captain dies, aged 74. Bradford Telegraph and Argus
↑Stuart McCall profile. Bradford City A.F.C.. [2009. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑David Wetherall profile. Bradford City A.F.C.. [2011. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑Footballer gives Asian youths a helping hand. the Guardian , 2010. október 13.
↑Rehman transfer listed by Bantams, 2010. december 2.
↑What former Bantams skipper will take into management from Stuart McCall. Bradford Telegraph and Argus
↑Revenge not on Flynn's mind. Bradford City A.F.C., 2011. november 29. [2011. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑Simon Parker. „Ricky Ravenhill and Ritchie Jones close to Bradford City return”, Telegraph & Argus , 2012. szeptember 7.. [2013. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
↑David Hytner. „Torquay were tougher opponents than Arsenal, says Bradford captain”, The Guardian , 2012. december 12.. [2016. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 11.)
↑Simon Parker. „New Bradford City captain Stephen Darby signs for three more years”, Telegraph & Argus , 2014. június 9.. [2014. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 9.)
↑Simon Parker. „Remain Vincelot: Bradford City skipper stays put at back”, Telegraph & Argus , 2016. október 13.. [2016. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. október 14.)
↑Simon Parker. „Darby aiming to give Bradford City boss more headaches”, Telegraph & Argus , 2016. október 14.. [2016. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. október 14.)
↑„WRIGHT TO CAPTAIN BANTAMS”, Bradford City A.F.C., 2018. augusztus 1.. [2018. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. augusztus 1.)
↑Simon Parker. „Bradford City: O'Connor admits "some games we're better off not being there"”, Telegraph & Argus , 2018. október 23.. [2018. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. október 23.)
↑Simon Parker. „Caddis named Bradford City captain”, Telegraph & Argus , 2019. február 28. (Hozzáférés: 2019. február 28.)
↑Simon Parker. „Bradford City: Akpan out to lead by example in survival bid”, Telegraph & Argus , 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 12.)
↑Vaughan named new City skipper. Bradford Telegraph and Argus
↑James Vaughan: Bradford City loan top scorer to Tranmere Rovers, 2020. január 29.
↑CITY FALL TO OLDHAM DEFEAT. www.bradfordcityfc.co.uk
↑Bradford City name O'Donnell as captain. Bradford Telegraph and Argus
↑Novak: Why it was important for Bradford City to speak their minds. Bradford Telegraph and Argus
↑Paudie O'Connor Revels in his Pride of Captaining Bradford City for the First Time. [2021. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑Bantams won't let Twitter trolls affect Sutton, says skipper O'Connor. Bradford Telegraph and Argus
↑TEAM NEWS: O'Donnell back in goal for Bradford City. Bradford Telegraph and Argus
↑TEAM NEWS: CITY v OLDHAM ATHLETIC. www.bradfordcityfc.co.uk
↑Captaincy not up for debate as bosses defend O'Donnell decision. Bradford Telegraph and Argus
↑CANAVAN NAMED CLUB CAPTAIN (brit angol nyelven). www.bradfordcityfc.co.uk . (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)
↑ROCHDALE v BANTAMS: Match stats and player ratings. Bradford Telegraph and Argus
↑LIVE BLOG: Bradford City 1 Leyton Orient 1. Bradford Telegraph and Argus
↑LIVE BLOG: Harrogate Town 2 Bradford City 0. Bradford Telegraph and Argus
↑Who's Who at Bradford City. Bradford City A.F.C.. [2012. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑BANTAMS RECRUIT COACHING TRIO. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 5.)
↑{title}, 2013. augusztus 7. [2018. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 10.)
↑|http://www.thetelegraphandargus.co.uk/news/14806162.Bradford_City__Peter_Horne_was_thinking_football_to_the_very_end/ Archiválva 2018. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.
↑MARK HUGHES UNVEILED AS NEW CITY MANAGER. www.bradfordcityfc.co.uk
↑ abBradford City announce Hodges as new assistant manager. Bradford Telegraph and Argus
↑Kiwomya back at Bradford City in new performance role. Bradford Telegraph and Argus . (Hozzáférés: 2021. december 7.)
↑Meet the City Gent who will head the club's recruitment. Bradford Telegraph and Argus . (Hozzáférés: 2022. május 2.)
↑Nevison back at Bradford City to nurture youngest talent in the area. Bradford Telegraph and Argus
↑Walsall chief scout heading for Bantams. Bradford Telegraph and Argus
↑ abcBradford City announce new scouting trio in recruitment restructure. Bradford Telegraph and Argus
↑Drury given new role in Bradford City academy after Nightingale joins Liverpool. Bradford Telegraph and Argus
↑New 'keeper coach Vaughan excited by City challenge. Bradford Telegraph and Argus
↑{title}. [2018. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
↑Interview: Bantams academy boss Matthews on his playing journey. Bradford Telegraph and Argus
↑ abTwo new Bradford City coaches named in academy restructure. Bradford Telegraph and Argus
↑ abcdefRoyston given new role in Bradford City off-field shake-up. Bradford Telegraph and Argus
↑Peter Atherton, Wayne Jacobs, David Wetherall és Dean Windass vezette a csapatot játékos- és ideiglenes vezetőedzőként.
↑ abA bajnokságokat a Premier League 1992-ben történő megalakulását követően nevezték át, így a Division Two lett az új Division One
↑West Riding County Football Association Ltd Official Handbook 2011–12. West Riding County FA pp. 95. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 26.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bradford City A.F.C. című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Hivatalos honlap
A csapat múltjával foglalkozó oldal
Play-off rekordok Archiválva 2013. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.