Campanile (Firenze)
 | A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Campanile | |
 | |
| Giotto harangtornya | |
 | |
| Település | Firenze |
| Ország |  Olaszország |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Firenzei főegyházmegye |
| Névadó | Giotto di Bondone |
| Építési adatok | |
| Típus | harangtorony |
| Stílus | gótika |
| Építés kezdete | 1334 |
| Építés befejezése | 1359 |
| Építész(ek) |
|
| Alapadatok | |
| Magasság | 84 m |
| Szélesség | 14,45 m |
| Elhelyezkedése | |
  Campanile Pozíció Firenze térképén | |
 é. sz. 43° 46′ 20″, k. h. 11° 15′ 18″43.772222222222, 11.25543.772222°N 11.255000°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 20″, k. h. 11° 15′ 18″43.772222222222, 11.25543.772222°N 11.255000°E | |
 | |
[
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Campanile témájú médiaállományokat. | |
 | Ez a szócikk a firenzei harangtoronyról szól. Hasonló címmel lásd még: Campanile (egyértelműsítő lap). |
A Campanile (Campanile di Giotto, magyarul: Harangtorony vagy Giotto harangtornya) az olaszországi Firenzében, a történelmi városközpontban álló dómhoz tartozó harangtorony. Építését 1334-ben kezdték meg Giotto di Bondone tervei alapján, és 25 évvel később, 1359-ben fejezték be.
Építése
A városi tanács 1334-ben bízta meg Giottót, hogy építsen egy olyan harangtornyot, „mely szépség, magasság és a kivitelezés művésziessége szempontjából mindent múljon felül, amit a görögök és rómaiak, még művészi nagyságuk csúcsán is, valaha alkottak",[1] így a tervek szerint a torony 100 méter magas lett volna.[2] Az építkezést még abban az évben elkezdték. Három évvel később Giotto meghalt, ekkor Andrea Pisano és Francesco Talenti vette át a munkálatok irányítását, akik áttervezték a tornyot, így az végül is 84 méter magas lett.[2] Építése 1359-ben, 25 évi munka után fejeződött be.
A torony alsó szintjét még Giotto építette meg, a második és harmadik szintet Andrea Pisano tervezte.[3] 1348-ban, Pisano halála után Francesco Talenti lett a munkálatok vezetője, ő építette meg a negyedik és ötödik szintet.[2] Az ötödik emeleten – amely önmagában olyan magas, mint a harmadik és negyedik együtt – kapott helyet a harangtorony is.[2]
-
A Campanile bejárata -
Euklidészt ábrázoló dombormű -
Kilátás a dóm kupolájára
Leírása
A Campanile ötszintes, gótikus stílusú építmény. Külsejét színes márványburkolat fedi, fő színei, a fehér és a zöld mellett a piros is megjelenik. Giotto ötlete volt, hogy a torony éleit erősen hangsúlyozza, így az építmény nyolcszögű lett.[3] A torony díszítését 1387-ben fejezték be. A Campanile magassága 84-85 méter, alapterülete 14×14 méter, falainak vastagsága 3 méter.[3]
A földszint
A torony alsó részét még Giotto tervezte, kivéve a kaput, ami később készült. A földszint mind a négy oldalát hatszögletű és rombusz alakú keretbe foglalt domborművek díszítik, két sorban elhelyezve. Ezeknek a témái változatosak, az ember teremtésétől a mesterségek, tudományok, művészetek kialakulásának ábrázolásáig terjednek. Ma a tornyon csak másolatok láthatóak, az eredetiek a Dóm múzeumban vannak kiállítva.[3]
A két sor közül az alsó 27 domborműve közül 22-t Pisano készített, még Giotto rajzai alapján, 5 pedig Luca della Robbia műve a 15. századból.[3] A domborművek „olvasási sorrendje” a keleti, keresztelőkápolna felőli oldalon kezdődik.[3] Itt, a bejárat fölött látható az Isten báránya és mellette a mesterségek kialakulásáról szóló képek. Az északi (dóm felőli) oldalon láthatóak a művészetekről szóló reliefek, amiken antik művészek is megjelennek (Pheidiász, Apellész, Püthagorasz, Orpheusz, Platón, Arisztotelész). Ennek az oldalnak a domborművei közül készített ötöt della Robbia, ezért ezek stílusa jelentősen eltér a többiétől. A nyugati oldal domborművei ábrázolják az ember teremtését és a bibliai őstörténetet Noéig, a déli oldal pedig az ipari, kereskedelmi és tudományos életet mutatja be.
-
Ádám teremtése -
Éva teremtése -
Az ősszülők munkája -
A pásztorkodás felfedezése -
A zene felfedezése -
A kőművesség felfedezése -
A fémművesség felfedezése -
A bor felfedezése -
Jöjj
A felső sorban a hét erényt, a hét szabad művészetet, az irgalmasság hét jó cselekedetét és a hét szentséget ábrázolják a domborművek.
Emeletek
Az első emelet 16 fülkéjében próféták, szibüllák és szentek szobra állt, ezek jelenleg a Museo dell'Opera del Duomóban vannak, közülük négyet Donatello készített, a többit Pisano.[3]
A második és harmadik emeleten ikerablakok láthatók (ezek már Talenti munkái), a legfelső emeleten pedig igen nagy méretű hármasablak van. Ezek fölött egyenes zárlatú párkányzatot alakítottak ki.[3]
A torony megtekintése
A Campanile tetejére 414 lépcső visz fel, ahol látszanak azok a pillérek, amiket a Giotto által tervezett, de soha el nem készült 32 méter magas sisaktorony számára építettek.
Jegyzetek
Források
- ↑ Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7
- ↑ Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3
- ↑ Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt (1992). ISBN 963 7598 08 1
- ↑ Pogány: Pogány Frigyes. Firenze. Budapest: Corvina kiadó. ISBN nélkül (1971)
- ↑ Toscana: Anne Mueller von der Hagen, Ruth Strasser. Toscana – Művészeti kalauz. Budapest: Vince kiadó (2005). ISBN 978 963 9552 51 7
További információk
- Opera di Santa Maria del Fiore. operaduomo.firenze.it, 2013 [last update]. [2013. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.) (olaszul) A torony a Museo dell'Opera del Duomo honlapján
Olaszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
