Csillag Teréz

Csillag Teréz
Született	Stern Rebeka Szidónia 1862. augusztus 17.[1][2] Adony
Elhunyt	1925. július 9. (62 évesen)[2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	színész
Iskolái	Színészeti Tanoda (–1879)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1879 – 1925
Tevékenység	színész
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Csillag Teréz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csillag Teréz, eredetileg Stern Rebeka Szidónia (Dunaadony, 1859. augusztus 17.^[3] – Budapest, 1925. július 9.)^[4] színésznő.

Stern Hermann és Wimmer Johanna (Hani) leányaként született. 1875-től a Színészeti Tanoda hallgatója volt,^[5] 1879-ben szerzett oklevelet és közvetlenül innen került be a Nemzeti Színház társulatába, ahol főleg népszínművekben aratott sikereket. 1883. június 29-én a Deák téri evangélikus templomban férjhez ment Grill Richárd udvari könyvkereskedő és tartalékos hadnagyhoz.^[6][7] Esküvői tanúja Paulay Ede volt, a Nemzeti Színház drámai igazgatója, a párt pedig Győry Vilmos lelkész adta össze.^[8] E házasságból két leánygyermek született. Csillag Teréz Keglevich intendánssal való ellentéte miatt 1898-tól 1901-ig a Vígszínház társulatához került, de utána ismét, nyugdíjazásáig a Nemzeti Színháznál volt. Sokan, többek közt Csiky Gergely is írtak részére darabokat. 1901-ben a Színiakadémia tanára lett, s 1925-ig tanított is. Nagy sikereket ért el az új színésznemzedék nevelése terén, tanítványai imádták. 1909-ben örökös tag címet kapott. Szerepköre a naiva volt, majd Shakespeare, Molière vígjátékaiban a fiatal női szerepeket is játszotta. Komikus szerepekben is kipróbálta magát. 1925-ben nehéz betegség támadta meg. Súlyos operációnak kellett alávetnie magát, amelyet a szíve nem bírt el. Temetése nagy pompával a Nemzeti Színház épületéből történt. Virágokkal borították koporsóját és az egész ország osztatlan részvéte mellett kísérték ki a Fiumei úti köztemetőbe, ahol a város díszsírhelyet ajánlott fel a színművésznő földi hamvai számára. A sírnál megható búcsúztatót mondtak: dr. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, Nagy Adorján, Góth Sándor és Almássy Endre, pályatársai.

Schöpflin Aladár a következőket írta róla: "Az a fajta művésznő volt, aki nem színészi eszközeinek nagyvonalúságával, stílusának kidolgozottságával, a művészet öntudatos fogásaival dolgozott, hanem emberi lényének szeretetreméltóságát és báját vitte a színpadra és ott is tulajdonképpen csak azt folytatta, amit az életben csinált. Ő volt a született naiva fiatal korában, mert naivul, ösztönből játszott. Ezt a természetét átvitte öregkorába is: azokat az idős asszonyokat tudta igazán jól színészileg kidolgozni, akik öreg korukban is megőriznek mennél többet a fiatalkor üdeségéből és naivak tudnak maradni. A szenvedély, a tragikus hang nem volt meg regiszterében, lényénél fogva vígjátéki színésznő volt, de a maga nemében legjobb, akit magyar színpadon láttunk. Francia darabokban finom, előkelő szalonhölgy, magyar darabokban tűzről pattant vidéki magyar úrilány és menyecske - ezek voltak legnagyobb sikerei."

• Cyprienne (Victorien Sardou – Émile de Najac(wd): Váljunk el!)
• Bérangère (Sardou: Odette)
• Márta (Csiky Gergely: A nagymama
• Brigitta (Henri Meilhac(wd) – Ludovic Halévy(wd): A kis mama)
• Beatrix (Shakespeare: Sok hűhó semmiért)
• Katalin (Shakespeare: A makrancos hölgy)
• Hermia (Shakespeare: Szentivánéji álom)
• Izabella (Molière: Férjek iskolája)
• Ágnes (Molière: Nők iskolája)
• Szentirmayné (Herczeg Ferenc: A dolovai nábob lánya)
• Dajka (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
• Chanclos grófnő (Szomory Dezső: II. József császár)

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 182. o.  Online elérés
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
• Schöpflin Aladár: Csillag Teréz Nyugat, 1925. 14-15. szám, Figyelő

• Szász Károly: Színésznők. Budapest, 1927.
• Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket. Budapest, 1957.