Diklórmetán
Diklórmetán | |||
IUPAC-név | diklórmetán | ||
Más nevek | metilén-klorid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 75-09-2 | ||
PubChem | 6344 | ||
EINECS-szám | 200-838-9 | ||
KEGG | C02271 | ||
ChEBI | 15767 | ||
RTECS szám | PA8050000 | ||
| |||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | CH2Cl2 | ||
Moláris tömeg | 84,93 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen folyadék | ||
Sűrűség | 1,33 g/cm³, folyadék[1] | ||
Olvadáspont | -96,7 °C[1] | ||
Forráspont | 40 °C[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | 20 g/l 20 °C-on[1] | ||
Gőznyomás | 191,8 mbar (0 °C) 470 mbar (20 °C) 689,4 mbar (30 °C) 856,1 mbar (35 °C) 1,5 bar (50 °C)[1] | ||
Veszélyek | |||
Főbb veszélyek | Ártalmas (Xn), rákkeltő (2.B kat.)[1] | ||
NFPA 704 | 1 2 0 | ||
R mondatok | R40[1] | ||
S mondatok | (S2), S23, S24/25, S36/37[1] | ||
LD50 | 1600 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon vegyületek | klórmetán kloroform szén-tetraklorid difluormetán dibrómmetán dijódmetán | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A diklórmetán vagy metilén-klorid a metán klórozott származéka, halogénezett szénhidrogén. Színtelen folyadék, szaga a kloroforméra emlékeztet. Vízben csaknem oldhatatlan, de jól oldódik alkoholban és dietil-éterben. A diklór-metán maga is jó oldószer. Illékony vegyület, de az éternél lassabban párolog. Mérgező hatású.
Kémiai tulajdonságai
A diklór-metán nem gyújtható meg, de lángba kerülve bomlik. Bomlása során ingerlő és mérgező vegyületek is keletkeznek.
Élettani hatása
Ha kisebb mennyiségben lélegzik be, altató és érzéstelenítő hatású. Nagyobb mennyiségben mérgező. Hosszabb ideig vagy ismételten a bőrrel érintkezve bőrgyulladást okozhat.
Előállítása
A metán irányított klórozásával állítható elő. A metán klórozásakor többféle klórozott származék is képződhet:
Az irányított klórozás célja az, hogy az egyik termék képződjön túlnyomó többségben. A továbbklórozódás elkerülése céljából fékező katalizátorokat alkalmaznak a diklórmetán gyártásakor.
Laboratóriumokban a kloroform részleges reduktív dehalogénezésével állítják elő. A dehalogénezést cinkből jégecettel fejlesztett naszcensz hidrogénnel végzik.
Felhasználása
Felhasználják oldószerként a lakk- és műanyagiparban illetve zsírok, gyanták és gumi oldására. Alkalmazzák extrahálószerként is. Fontos alkotórésze a festékek lemaratására használt oldószerkeverékeknek. A kávéból diklórmetánnal ki lehet extrahálni a koffeint, azonban manapság már inkább szuperkritikus szén-dioxid segítségével végzik ezt a műveletet.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i A diklórmetán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 11. (JavaScript szükséges) (angolul)
Források
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
- Furka Árpád: Szerves kémia
- Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap