Doh (település)

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: doh (penész).

Doh (Doh)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Krasznahídvég
Rang	falu
Községközpont	Krasznahídvég
Irányítószám	457237
SIRUTA-kód	142033
Népesség
Népesség	194 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	239 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 19′ 47″, k. h. 22° 43′ 07″47.329776, 22.71857647.329776°N 22.718576°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 47″, k. h. 22° 43′ 07″47.329776, 22.71857647.329776°N 22.718576°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Doh (románul Doh) falu Romániában, Szilágy megyében.

Szilágysomlyótól északra, Zálnok, Szilágydomoszló, Krasznahídvég és Kárásztelek közt fekvő település.

Doh nevét ószláv személynévnek tartják.

Doh nevét az oklevelek 1338-ban említették először Doh néven, mint Kaloztelek és Adorjántelek közt fekvő helyet egy perrel kapcsolatban a váradi káptalan által Gál országbíró előtt folyt Kopasz Dezső és testvérei László, György, János és Miklós ellen. 1459-ben Csomafái Pál birtoka volt, aki azt elzálogosította Kémeri Andrásnak. 1532-ben Kémeri János utódai itteni birtokrészeiket Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemnek adták el, később fiait Istvánt, Andrást és Kristófot is beiktatták a birtokba. 1609-ben Dobbtelke (Dohtelke) néven írták nevét. 1717-ben Szamosújlaki Rácz Jánosnak is volt itt puszta telke. 1795-ben Doh a tasnádi uradalomhoz tartozott, és mint Rákóczi birtokot a kincstár magának tartotta meg. 1733-ban 17 román család lakta a települést, 1750-ben 178 görögkatolikus lakosa volt. 1890-ben 517 magyar, 21 román, 480 egyéb nyelvű lakosából 2 római katolikus, 493 görögkatolikus, 8 református, 14 izraelita. A házak száma 113. Doh a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

• Görögkatolikus kőtemploma 1823-ban épült. Anyakönyvet 1823-tól vezetnek.

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 327–329. o. Online elérés