Donji Kašić

Donji Kašić
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Benkovac
Jogállás	falu
Irányítószám	23424
Körzethívószám	(+385) 023
Népesség
Teljes népesség	69 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	199 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 09′ 04″, k. h. 15° 28′ 23″44.151, 15.47344.151000°N 15.473000°EKoordináták: é. sz. 44° 09′ 04″, k. h. 15° 28′ 23″44.151, 15.47344.151000°N 15.473000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Kašić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Donji Kašić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Zárától légvonalban 20, közúton 27 km-re keletre, községközpontjától légvonalban17, közúton 21 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.

Kašić egyike azoknak a településeknek, ahova a török kiűzése (1647) után Janko Mitrović hajdúvezér vezetésével a žegari uradalomhoz tartozó települések morlak (lényegében szerb) lakossága a Ravni kotari területén letelepedett. Első írásos említése 1683-ban történt a kotari morlakok gyülekezőhelyeként (a hagyomány szerint a mai Szent Illés templom helye), ahol döntést hoztak a kotari uszkók felkelésről Dalmácia felszabadításáról a török uralom alól. A felkelés szervezője és a ravni kotari morlak harcosok első vezére Ilija Janković volt, akihez kissé később Stojan Janković és Zaviša Janković kotari szerdárok, mindketten velencei kapitányok is csatlakoztak. A ravni kotariak a kandiai háború idején részt vettek Zára és Šibenik védelmében, valamint Klissza felszabadításában. A moreiai háború során 1684 és 1699 között többek között felszabadították Obrovacot, Benkovacot, Skradint is. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 218, 1910-ben 317 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. A falut 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. 2011-ben 63 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

• Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1872-ben épült. A délszláv háború idején súlyosan megrongálódott. A háború után Islam Latinski és Grčki, Kašić és Veljana faluk önkénteseinek segítségével újjáépítették. A templom előtt minden év augusztus 2-án Szent Illés ünnepén nagy népünnepélyt tartanak.
• A Mastirine nevű helyen egy valószínűleg Szent Mihály tiszteletére szentelt hatkaréjos 9. századi templom maradványai találhatók. A templomot 1955 és 1957 között Stjepan Gunjača vezetésével tárták fel, melynek eredményeit Dušan Jelovina (1982.) és Vedrana Delonga (1988.) publikálta. A templom a kora középkori dalmát szakrális építészet kiemelkedő példája.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Donji Kašić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
• A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma

• Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
• Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
• Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)