Fürge gyík

Fürge gyík
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Gyíkok (Sauria) Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) Nem: Lacerta Faj: L. agilis
Tudományos név
Lacerta agilis Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fürge gyík témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge gyík témájú médiaállományokat és Fürge gyík témájú kategóriát.

A fürge gyík (Lacerta agilis) egy széles körben elterjedt eurázsiai hüllőfaj. Bár neve különleges gyorsaságra utal, valójában a lassúbb mozgású gyíkok közé tartozik.

Európa hideg övezeti és mediterrán éghajlatú területeiről, illetve Írországból, Nagy-Britannia nagy részéről és a francia atlanti-óceáni partvidékről hiányzik, keleten egészen a Bajkál-tóig előfordul. Élőhelyét tekintve nem válogatós, de a magas füvű, nedvesebb területeket különösen kedveli. Magyarországon erdőkben és napos helyeken található.

Európából 7 alfaja ismeretes:

• L. a. agilis: északnyugat-Európában fordul elő, nagyobb termetű.
• L. a. argus: közép-kelet-Európában, kelet-Németországtól Erdélyig. Magyarországon is ez az alfaj él.
• L. a. bosnica: A Balkán-félsziget hegyvidékein él. Jellegzetessége a gerinc mentén húzódó, kihangsúlyozott világos vonal.
• L. a. chersonensis: a Balti-államoktól Kelet-Romániáig fordul elő. A hímeknek sokszor a hátoldala is zöld színű, jellegzetes a hátoldali mintázatot határoló két feltűnő világoszöld csík.
• L. a. exigua: Kelet-Ukrajnától egészen közép-Ázsiáig.
• L. a. tauridica: csak a Krím-félsziget déli részén.
• L. a. garzoni: csak a Pireneusokban.

A fürge gyík a farkával együtt legfeljebb 20-25cm hosszú. Viszonylag zömök, robosztus alkatú gyík. A pikkelyek összeolvadásától a fejen és hasi oldalon szarupajzsok képződtek. A szorosan elhelyezkedő pikkelyek, pajzsok védik az állatot a környezeti hatásoktól és meggátolják a testük kiszáradását. A kültakaró színe egyben segíti a rejtőzködést is. A gyíkokra jellemző, hogy növekedésük során többször vedlenek. Kövekhez, faágakhoz dörgölőzve, darabokban válik le róluk a régi kültakaró felső rétege.

Színezete igen változékony. A Kárpát-medencei populációkra a következő bélyegek jellemzőek: a hímek testoldalai zöld, a nőstényeké barna alapszínűek, a hátoldal mindkét nemnél barnás, különféle sötét és világos foltok és csíkok variációival. A hímek hasoldala feketével pontozott világoszöld, a nőstényeké fehéres. Mindkét nemnél előfordul egy egyszínű téglavörös hátú színváltozat.

A fürge gyík gyors mozgásáról kapta a nevét. Lábai gyengék, mozgás közben nem bírják a testet felemelni. Gyorsaságát a hajlékony gerincoszlopa és a hozzá kapcsolódó izomzat biztosítja. E szervezeti sajátossággal a teste gyors, kígyózó mozgással halad előre. A fürge gyík változó testhőmérsékletű, ezért gyakran sütkérezik a napon. Ilyenkor melegíti fel testét, ami az életfolyamatainak felgyorsulásához szükséges. Hűvös, esős időben rejtekhelyén marad. Táplálékát különféle ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, egyenesszárnyúak, legyek stb. A táplálék megszerzésében rejtőszíne, gyors mozgása és kiváló látása segíti. Áldozatát rendszerint lesből rohanja le, ugrás előtt farkát rendszerint izgatottan tekergeti. Az alacsonyan repülő rovarok után olykor a levegőbe is fölugrik. Számos természetes ellensége van, legfontosabbak a különböző ragadozó madarak, a vörös vércse, a gólya, a varjak, a fiatalokat a tövisszúró gébics és a szalakóta is fogyasztja. A kígyók közül a rézsikló, és ahol együtt élnek, a keresztes vipera is üldözi. A fürge gyík október elejétől március elejéig telel valamilyen fagymentes helyen, farönkök között, lyukakban. Aktív periódusában hasonló helyeken éjszakázik, bár meglehetősen korán megkezdi táplálék- vagy párkereső körútját. Kora reggel előszeretettel nyalogatja a harmatot a növényekről.

A párzási időszak májusban érkezik el, ilyenkor az esetleg összetalálkozó hímek vehemens, bár komolyabb sérüléssel ritkán járó harcot vívnak, melynek rendszerint egy-egy alapvetően is ledobható farok esik áldozatul. Ha megriadnak valamitől, akár több méter magasból is levetik magukat, a jelenséget főként hímeknél lehet megfigyelni a párzási időszakban. Kb. 5-6 hét után ássa el nőstény puha héjú tojásait avar vagy kövek alá. A rejtekhelyre később földet is kapar, hogy melegen tartsa a 10-12 tojást. A fiatal fürge gyíkok július-augusztus fordulóján kelnek ki, és azonnal megkezdik önálló életüket. Az idősebb egyedeknél általában később vonulnak telelni.

Egyelőre általánosan elterjedt faj, így közvetlenül nem veszélyeztetett. Emberi részről leginkább az élőhelyek pusztulása és elszigetelődése befolyásolhatja károsan az állományát. Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a fürge gyík is védett. Természetvédelmi értékét 25 000 forintban szabták meg.

• 
  Hím fürge gyík, ahogy kiles a fadarabok közül
• 
  A hím zöld hasa
• 
  Jól látható a zöld vonal a gerinc mentén és a visszanőtt farok
• 
  Egy nőstény fürge gyík
• 
  Egy hím fürge gyík I.
• 
  Egy hím fürge gyík II.
• 
  A gyík tojásai a homokban.
• 
  Melegedés a tátrai fenyőn
• 
  a hím oldalról
• 
  a nőstény
• 
  és egy fiatal példány
• 
  Üregben megbújt hím

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
• Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának Monitoring Központja
• Adatlap a Kárpátkertben
• Kiss J. Botond: Kétéltűek, hüllők. Dacia könyvkiadó, Kolozsvár 1985
• Jeroen Speybroeck, wouter Beukema, Bobby Bok, Jan Van Der Voort: Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Britain and Europe. Bloomsbury Publishing Plc, London 2016