Fehércsőrű delfin

Fehércsőrű delfin
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Lissodelphininae
Nem: Lagenorhynchus
J. E. Gray, 1846
Faj: L. albirostris
Tudományos név
Lagenorhynchus albirostris
(J. E. Gray, 1846)
Szinonimák
  • Lagenorhynchus pseudotursio (Reichenbach, 1846)
  • Lagenorhynchus ibseni (Eschricht, 1846)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehércsőrű delfin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehércsőrű delfin témájú médiaállományokat és Fehércsőrű delfin témájú kategóriát.

A fehércsőrű delfin (Lagenorhynchus albirostris) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

A fehércsőrű delfin az Atlanti-óceán északi, part menti vizeinél tartózkodik. Jelentős állománya van az Északi-tengerben. Előfordul a Balti-tengerben is. Télen az óceán partjai mentén Portugáliáig, illetve Massachusettsig vándorol.

Megjelenése

Csapatokban úszik

A fehércsőrű delfin testhossza 235-310 centiméter, tömege legfeljebb 300 kilogramm. A hát- és a farokúszó között jóval finomabban domborodó púpsor látható, mint az egyébként igen hasonló atlanti fehérsávos delfinnél (Lagenorhynchus acutus). Hasonlóan ahhoz, a homlok nagyon laposan emelkedik ki a „csőrből”, amely viszont mindig fehér vagy fehéres. Állkapocsfelenként 22-27 foga van, vagyis lényegesen kevesebb, mint rokonának. Fekete háti oldalát szürke mező választja el a fehér hastól. Mivel a fehér szín a homlok tövén át a csőr hegyéig ér, erős kontrasztot képez a fekete homlokkal. Hátán széles ívben felfelé kanyarodik, de a sötét faroktól egy világosszürke terület választja el. A csillogó fekete hátúszó hosszan, sarló alakban nyúlik hátra, pontosan a hát közepéből. A hosszú mellúszó alapja széles, de hegye felé gyorsan elvékonyodik. Szintén fekete, keskeny csík köti össze a szájszeglettel. A szem mögött tehát, kissé lent és oldalra egy tarka terület található. Az állat meglehetősen erőteljesnek hat. Gyakran teljesen kiugrik a vízből, elegáns ívben vagy csavarban.

Életmódja

A fehércsőrű delfin mindig nagyobb csapatokban jár, akár 1500-nál is többen verődhetnek össze. A partra kivetett állatok időbeli megoszlása azt mutatja, hogy határozottan vándorló faj, nyáron az óceán sarkvidékhez közeli vizeiben, télen a mérsékelt övben található.

Szaporodása

A borjak nagyjából az év közepén születnek, ekkor jó 1 méter hosszúak.

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  • Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  • Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
  • Smithsonian Institution - North American Mammals: Lagenorhynchus albirostris
  • Whales Dolphins and Porpoises, Mark Carwardine, Dorling Kindersley Handbooks, ISBN 0-7513-2781-6
  • National Audubon Society Guide to Marine Mammals of the World, Reeves, Stewart, Clapham and Powell, ISBN 0-375-41141-0
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap