Feketefejű magvágó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pheucticus melanocephalus (Swainson, 1827) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketefejű magvágó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketefejű magvágó témájú médiaállományokat és Feketefejű magvágó témájú kategóriát. |
A feketefejű magvágó (Pheucticus melanocephalus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt William John Swainson angol ornitológus írta le 1827-ben, a Guiraca nembe Guiraca melanocephalus néven.[3]
Alfajai
- Pheucticus melanocephalus maculatus (Audubon, 1837)
- Pheucticus melanocephalus melanocephalus (Swainson, 1827)[2]
Előfordulása
Kanada, az Amerikai Egyesült Államok nyugati részein, valamint Mexikó, Bonaire, Sint Eustatius, Saba, Curaçao, Sint Maarten és Costa Rica területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint száraz erdők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 21 centiméter, testtömege 35–49 gramm.[5]
 |  |
Szaporodása
Fészekalja 2-5 tojásból áll, melyen mind a két szülő felváltva kotlik 12-14 napot. A fiókák kirepülési ideje még 11-12 nap.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- Birds.cornell.edu
- Magevok.lap.hu - magyar neve
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videó a fajról
- Xeno-canto.org
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
