Fridvalszky János

Fridvaldi Fridvalszky János, névváltozat: Fridvaldszky (Pozsony, 1730. december 13.^[1] – Szepeshely, 1784. május 3.) bölcsészdoktor, apátkanonok, természettudós.

Fridvalszky János és Tatay Anna-Mária fiaként született, öt gyermekük közül ő volt a legidősebb. 1730. december 13-án keresztelték meg a pozsonyi Szent Márton koronázó templomban.

Elemi iskoláit Pozsonyban végezte a jezsuitáknál. 1746. október 18-án Bécsben belépett a jezsuita rendbe. 1747–48-ban mint másodéves novícius ment Bécsbe. 1748–49-ben filológiát tanult Szakolcán, 1750–51-ben a bölcselet második évét, a fizikát Bécsben hallgatta. 1752–53-ban Pozsonyban, majd 1753–55-ben Bécsben tanult felső matematikát. 1755–56-ban Budán tanította a felső retorikai osztályt, majd 1756–57-ben Nagyszombatban szintén retorikát oktatott. 1757–59-ben Bécsben végezte a teológia első két évét, 1759–60-ban Nagyszombatban a harmadikat. 1761-ben fejezte be tanulmányait.

1760-ban szentelték pappá Nagyszombatban. Bécsben Frivaldszkynak írta a nevét, később állandósult a Fridvaldszky névváltozat.

1761–63-ban Bazinban szintaxist és grammatikát tanított, valamint vezette a diákkongregációt. Emellett ő írta a házi krónikát, lelkipásztor volt, és az énekkar vezetője. 1763–64-ben Gyulafehérvárott szintaxist és grammatikát tanított, s ugyancsak diákkongregáció vezető volt, valamint rendi krónikás, emellett helyőrségi tábori pap és magyar–német–szláv nyelvű lelkész.

1764-től Kolozsvárott tanította a latin nyelvet és a matematikát, azután ugyanott templomi magyar hitoktató, rendi krónikás volt, s egy több mint 10 000 kötetből álló könyvtár könyvtárosa a rend föloszlatásáig (1773).

Beutazta Erdélyt annak mineralógiáját tanulmányozva. 1769-től az egyetemi oktatást befejezte, helyette a könyvtári, laboratóriumi kutatásra és a terepmunkára helyezte a hangsúlyt. 1775-től a kolozsvári szeminárium regense volt.

Munkásságáért Mária Terézia királynő előbb száz aranyat, majd kétszáz aranyforint évi nyugdíjat és apátságot adományozott neki. 1776. október 1-jétől Szepes vármegyei kanonokká nevezték ki, 1777. május 2-ától árvai főesperes lett, majd 1780-tól Liptó vármegye főesperese és táblabírája volt. 1783-ban a szepesi székesegyház főesperességét is elnyerte.

Dendrológiai tanulmányokat is folytatott, a papírgyártás korszerűsítése terén elért eredményei figyelemreméltóak.

• Diploma Andreae Regis Hierosolymitani, quo Gertrudis praecipus a sex fere saeculis inter historicos patriae innocentiam demonstrat; honoribus com. Dionisii Banffy oblatum, annotationibus illustratum. Claudiopoli, 1760
• Minero-logia magni principatus Transilvaniae seu metalla, semi-metalla, sulphura, lapides et aquae conscripta. Claudiopoli, 1767
• Inscriptiones Romano-Dacicae, honoribus com. Andreae ab Hadik et Jos. 1. b. a Thoruczkey oblata. Claudiopoli, 1767
• Dissertatio de Skumpia seu Cotino planta coriaria (Rhus Cotinus Linnaei) cum diversis experimentis in M. Principatu Transilvaniae institutis. Claudiopoli, 1773. Értekezés a Szkumpiáról, avagy a Cotinus Coriaria növényről Erdély nagyfejedelemségben végzett különböző kísérletekkel. Tudománytörténeti könyvtár. Primaware, Budapest. 2013
• Dissertatio de ferro et de ferrariis Hungariae et Transsylvaniae. Claudiopoli, év n.
• Reges Ungariae Mariani, ex antiquissimis diplomatis aliisque mss. conscripti. Viennae, 1775 Online
• Heroes Hungariae Mariani, ex antiquissimis diplomatis aliisque manuscriptis conscripti. Viennae. 1775
• Poemation ad Solennia consecrationis Antonii l. b. de Andrássi ep. Rosnau. 1780
• Supellex concionatoria in festa Deiparae Virginis et angelorum concinnata. Leutschoviae et Cassoviae, 1781, két rész
• Dissertatio de scumpia c munkájának magyar fordítása, a jezsuita természetbúvár életrajzával; ford. Székely Ottokár, kieg., sajtó alá rend. Domokos János; Kapucinus Ny., Budapest, 1944 (Borbásia nova)
• Értekezés a szkumpiáról, avagy a Cotinus coriaria növényről, Erdély nagyfejedelemségben végzett különböző kísérletekkel; ford. Domokos János, szerk. Lászlófi Zita, Perlaki Gabriella; Primaware, Szeged, 2014 (Ipartörténeti kiskönyvtár)

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Budapest, Szent István Társulat, 1993–
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1969
• Bokor József (szerk.). Fridvaldszky, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Fridvaldszky János (1730–1784) élete és munkássága. Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 4. szám
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Kostya Sándor: Neves magyar jezsuiták a tudomány szolgálatában – Neves magyar jezsuiták a XVI.-XVIII. században. Írók, költők, nyelvészek. – Kimagasló egyéniségek. A megújhodási munka továbbfejlesztői. – A megújuló magyar katolicizmus világi apostolai. Toronto, Szent Erzsébet Egyházközség, 1994. = A torontói Árpád-házi Szent Erzsébet egyházközség és plébániatemplom története
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993–
• Motesiky Árpád: Felvidéki vadászok életrajzi lexikona. [Budapest], KT Kiadó, 2001
• Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982
• Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ–MTA–BME–MTESZ–Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986
• Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest, Better–MTESZ–OMIKK, 1997
• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest, Panoráma, 1993
• Révai nagy lexikona. Budapest, Révai, 1911–
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub
• Csetri Elek–id. Frivaldszky János: A köz hasznára – az ég kegyelmével. Fridvalszky János a jezsuita, tudós és feltaláló, 1730–1784; METEM–Központi Bányászati Múzeum, Budapest, 2003 (METEM-könyvek)