Kvint

A kvint (latin quinta = ötödik) a zenében a diatonikus hangsor ötödik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot az ötödiktől elválasztja. A tiszta akusztikus kvint frekvenciája 3/2 arányban áll az alaphanggal, ez 702 cent hangköznek felel meg, míg kiegyenlített hangolású tiszta kvint esetén ez 700 cent (a 128 tizenkettedik gyöke.)

A kvint a kvart fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.

A zenei hang második felhangja az elsőtől (az oktávtól) kvint távolságra van, tehát erősen konszonáns hangköz, a középkori többszólamúság legfontosabb hangköze volt.

Fajtái:

• a tiszta kvint (jelölése: T5), amikor az öt hang között egy kis szekund (K2) található (például dó-szó);
• a bő(vített) kvint (Bő5), amikor nincs kis szekund (például tá-fi);
• és a szűk(ített) kvint (Szűk5), amikor két kis szekund is jelen van (például ti-fá).

• A Hull a pelyhes fehér hó kezdetű dal első felugró hangköze tiszta kvint.

• Kottaírás
• Hang
• Felhangsor
• Akkord
• Kvintkör
• Püthagoraszi hangolás
• Tiszta hangolás

• Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3  

Ez a zenei tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!