Lantos Béla

Lantos Béla, Lichtmann Béla Károly (Budapest, Ferencváros, 1904. szeptember 16.^[1] – Budapest, 1957. május 19.)^[2][3] költő, író, dramaturg. Felesége Faragó Ibolya (1915–1964) zongoraművésznő.

Lichtmann Kristóf (1870–1929)^[4] pénzbeszedő, ügynök és Unger Gizella (1878–1941) varrónő gyermekeként született izraelita családban.^[5] Polgári foglalkozása vasmunkás volt. 1921-től jelentek meg versei és novellái napilapokban és folyóiratokban. Kassák Lajos Munka-Köréhez tartozott. Első verseskötetéhez Kassák írt előszót. 1922-ben belépett a Szociáldemokrata Párt tagjainak sorába, Mónus Illés barátja és pártfogoltja volt. Versei szerepeltek az SZDP szavalókörök műsorán, több alkalommal fellépett a Zeneakadémia nagytermében saját szerzői estjével. 1925–26-ban Jugoszláviában, Franciaországban és Spanyolországban vállalt munkát. A második világháború alatt zsidó származása miatt munkaszolgálatra vitték, majd hadifogságba esett a Szovjetunióban. Hazatérése után, 1947-től nem publikált. Az Isten arcától balra című verseskötete kéziratban maradt. Utolsó éveiben az Állami Faluszínház dramaturgjaként dolgozott.

A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra (22-24-34).

• És élet csókold meg őt! (versek, Kassák Lajos előszavával, Budapest, 1927)
• Gyere, te szomjas (versek Henri Barbusse előszavával, Budapest, 1928)
• Furcsa könyv (novellák, Budapest, 1929)

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X