Ming Cseng-tö kínai császár
 | Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
| Ming Cseng-tö kínai császár | |
 | |
| Kína császára | |
| Uralkodási ideje | |
| 1506 – 1521 | |
| Uralkodóház | Ming-dinasztia |
| Született | 1491. október 26. Peking |
| Elhunyt | 1521. április 20. (29 évesen) Peking |
| Nyughelye | Kangling Mausoleum (Ming dynasty) |
| Édesapja | Hongzhi Emperor |
| Édesanyja | Empress Xiaochengjing |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ming Cseng-tö kínai császár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ming Cseng-tö (1491. október 26. – 1521. április 20.) kínai császár 1505-től haláláig.
Ming Hung-cse fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. Uralkodása alatt az eunuchok kezébe került a birodalom irányítása. Maga a császár az élvezetek hajszolásával töltötte az idejét, udvarában pedig elszaporodott a korrupció, a közhivatalokat adták-vették, a népre pedig egyre növekvő adókat vetettek ki. A nagyrészt északról származó eunuchok miatt Kína déli területei pártfogó nélkül maradtak, helyzetük elkeserítővé vált. Több felkelés robbant ki, megnőtt az útonállók száma.[1]
1510-ben végre Cseng-tö is felfigyelt a megvesztegetésekre, és kivégeztette főeunuchját, Liu Csint, akinek házában halmokban állt az arany. Az eunuchok azonban megtartották helyzetüket az államban, mert a császár igazából ezután sem foglalkozott a kormányzati teendőkkel. Ehelyett álruhában járta az országot (egy ízben majdnem mongol fogságba esett), és idegen nyelvek tanulásával töltötte az idejét. Megtanult tibetiül, mongolul és dzsürcsiül. A különc viselkedését kifogásoló hivatalnokok százait fokozta le, kínoztatta vagy, ölette meg.[1]
1521-ben az alig 30 éves császár sétahajója felborult, Cseng-tö pedig a vízbe fulladt. A trónon unokatestvére, Ming Csia-csing követte.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák, 111–112. oldal
Források
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
Lásd még
| Előző uralkodó: Ming Hung-cse | Következő uralkodó: Ming Csia-csing |
