Ocypus

Ocypus
Bűzös holyva (Ocypus olens)
Bűzös holyva (Ocypus olens)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Staphyliniformia
Öregcsalád: Holyvaszerűek (Staphylinoidea)
Család: Holyvafélék (Staphylinidae)
Alcsalád: Igaziholyvaformák (Staphylininae)
Nemzetség: Staphylinini
Alnemzetség: Staphylinina
Nem: Ocypus
Samouelle, 1819
Szinonimák
  • Goerius
  • Isopterum
  • Xanthocypus
Alnemek
  • Aulacocypus
  • Goerius
  • Matidus
  • Neotasgius
  • Ocypus s.str.
  • Pseudocypus
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ocypus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ocypus témájú kategóriát.

Az Ocypus a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó nem.

Az Ocypus nemet William Elford Leach angol biológus írta le 1819-ben, és kezdte el felosztani a Carl von Linné svéd természettudós által még 1758-ban rendszerezett Staphylinus nemet. A nem rendszerezésére azóta is már több elmélet is született. A fajokat a 2010-es kutatások alapján négy alnembe sorolták: Aulacocypus J. Müller, Matidus Motschulsky, Pseudocypus Mulsant-Rey és Ocypus Leach.[1] 2001-ig a nem 148 (2 kétes) faját írták le a világon.[2]

Jellemzőik

Ocypus curtipennis

A Staphylinidae család legnagyobb képviselői közé tartoznak. Közepes és nagy méretű (12–32 mm) bogarak. Fejük és előtoruk többnyire sötétbarna vagy fekete, általában barna vagy barna-vörös szárnyfedővel. Sok fajnál az előbbi alatt bonyolult módon összehajtogatva található hártyás hátsó szárnyak megrövidültek.[1] Potrohuk többnyire párhuzamos szélű; eltérő színezetű szőrfoltok nem találhatóak rajta.

Életmódjuk

Egy Ocypus-faj riasztó testtartásban

Az Ocypus-fajok túlnyomórészt éjszakai, általában epigeikus (talajfelszíni) ragadozók. Gyakran kövek alatt tartózkodnak, néhányan levél alomban laknak.[1] A holyvafélék integrált növényvédelemben való alkalmazására már Magyarországon is felfigyeltek az 1970-es évektől, azonban igen kevés vizsgálatot folytattak még e téren mind itt, mind Európában a 2000-es évekig.[3]

Magyarországon előforduló fajok

Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Kék holyva

A nagy fajszámú nemet alnemekre osztják, amelyek közt az ajaktapogatók utolsó ízének alakja, a rágók formája és a potroh hátlemezeinek szőrözöttsége alapján lehet különbséget tenni.[mikor?]

  • Goerius (Stephens) alnem
    • Nehézszagú holyva (Ocypus biharicus) (Müller, 1926)
    • Ártéri holyva (Ocypus brunnipes) (Fabricius, 1781)
    • Busafejű holyva (Ocypus macrocephalus) (Gravenhorst, 1802)
    • Fekete holyva (Ocypus nitens) (Schrank, 1781 (=O. similis)
    • Bűzös holyva (Ocypus olens) (O. F. Müller, 1764)
    • Kék holyva (Ocypus opthalmicus) (Scopoli, 1763)
    • Gyászos holyva (Ocypus tenebricosus) (Gravenhorst, 1847)
  • Pseudocypus (Mulsant & Rey) alnem
    • Bronzos holyva (Ocypus aeneocephalus) (De Geer, 1774)
    • Vörösszárnyú holyva (Ocypus fulvipennis) (Erichson, 1840)
    • Fémeshátú holyva (Ocypus fuscatus) (Gravenhorst, 1802)
    • Egérszínű holyva (Ocypus mus) (Brullé, 1832)
    • Szurtos holyva (Ocypus picipennis) (Fabricius, 1793)
  • Ocypus s.str. (Stephens) alnem
    • Vöröslábú holyva (Ocypus compressus) (Marsham, 1802) (=O. morsitans, Tasgius compressus)
    • Ocypus globulifer (Fourcroy, 1785)
    • Kormos holyva (Ocypus melanarius) (Heer, 1839)
    • Sarlós holyva (Ocypus winkleri) (Bernhauer, 1906)

Korábbi rendszerek és határozókönyvek idesorolták a Tasgius (Stephens, 1829) alnemet, melyet ma[mikor?] már önálló genusznak tekintenek.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Melania Stan: On the species of Ocypus Leach of the Carpathian Basin with special reference to the species of Romania (Coleoptera: Staphylinidae: Staphylininae: Staphylinini) (171–193. o.), Acta Entomologica Serbica, 15 (2) - 2010. (angolul)
  2. ↑ Bernard Staniec, Joanna Pilipczuk, Ewa Pietrykowska-Tudruj: Morphology of Immature Stages and Notes on Biology of Ocypus fulvipennis Erichson, 1840 (Coleoptera: Staphylinidae) (47-66. o.), Annales Zoologici 59(1), researchgate.net - 2009. márc.
  3. ↑ Balog Adalbert: Ragadozó és parazitoid holyvafajok (Coleoptera: Staphylinidae) táplálékpreferenciája és predációs aktivitása agrár-ökoszisztémákban (91-101. o.), Acta Siculica 1 — 2005.

Források

  • Brehm: Az állatok világa
  • Székessy Vilmos: Holyvák I. — Bevezető in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1963.
  • A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten
  • A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
  • Staphylinidae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD Archiválva 2010. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
  • Tóth László: Holyvák VII. — Staphylinidae VII. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984.

További információk

  • Freude, Harde, Lohse: Die Käfer Mitteleuropas. Band 4 - Staphylinidae I. Goecke & Evers Verlag, Krefeld. 1964.
  • Catalog of the Staphylinidae 1758 to the end of the second millennium.
  • Ocypus sp. táplálékszerzés közben
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap