Pöschl Ede

Selmeczi Pöschl Ede (Bécs, 1820. május 10. – Budapest, 1898. november 29.^[3]) bányamérnök, akadémiai tanár, bányatanácsos.

A gimnáziumot Győrben végezte, 1835–1837 között jogot tanult ugyanitt. 1837–1839 között Selmecbányán bányászati tanulmányokat végzett. 1843–1845 között Bécsben folytatta természettudományi, műszaki tanulmányait. Visszatérve 1846-ban kincstári szolgálatba lépett. 1846–1848 között ösztöndíjas gyakornokként dolgozott. 1847. december 8-tól pénztári tiszt volt a bécsi számvevőségnél. 1850-ben a Selmeci Akadémia ideiglenes, 1855-től az építészet és az ábrázoló geometria rendes tanára lett. 1866-tól a bányagéptan-kohászattan-építészet tanára volt. 1872-től az ábrázoló mértan tanszékének vezetője volt. 1873–1876 között a Selmeci Akadémia rektora volt. 1887-ben nyugdíjba vonult.

Szakcikkei a Berg- und Hüttenmännisches Jahrbuchban, azonkívül a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.

Fia, Pöschl Imre (1871–1963) gépészmérnök. Lánya, Pöschl Ilona (1864–1950). Unokája, Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) gépészmérnök, akadémikus és Pattantyús-Ábrahám Imre kohómérnök volt.

• Selmecbánya díszpolgára

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Tudósnaptár
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor

• Pauer János: A selmecbányai m. k. bányászati cs erdészeti akadémia története (Selmecbánya, 1896)
• Pöschl Ede (Bányászati és Kohászati Lapok, 1898)
• Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2003.
• Csáky Károly: Jeles elődeink. 130 kisportré az egykor Hontban tevékenykedő neves személyekről. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2002.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8