Parti vidrapók
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5 000 Ft | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Dolomedes plantarius (Clerck, 1757) | ||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||
 | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Parti vidrapók témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Parti vidrapók témájú kategóriát. |
A parti vidrapók (Dolomedes plantarius) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjéhez, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjéhez és a csodáspókfélék (Pisauridae) családjához tartozó faj.
Előfordulása
A parti vidrapók Európában nagy részén elterjedt, de az utóbbi időben populációi jelentősen visszaszorultak, elsősorban elterjedési területe nyugati és középső részén. A legtöbb európai országban veszélyeztetett. Angliában csak 1956-ban fedezték fel, ott két helyről ismert.
Megjelenése
A nőstény testhossza 17–22 mm, a hímé 13–18 mm. Testszíne egyöntetű bársonyos sötét- vagy mogyoróbarna, fejtora és potroha oldalán jellegzetes fehér vagy krémsárga sáv húzódik végig.
Életmódja
A vidrapókok ragadozók, de hálót nem készítenek. A vízparton lesben állva vadásznak, hátsó lábuk egy levélen vagy a parton, első lábaikat pedig a vízfelszínre fektetve érzékelik a zsákmányuk okozta vízfodrozódást. A víz felszíni feszültségét kihasználva tudnak futni a felszínén. Elsősorban vízirovarokra, molnárpoloskákra, szitakötőlárvákra vagy akár apróhalakra is vadászik.
Többnyire két évig élnek, ivarérettek a második év tavaszán lesznek. Szaporodás után a hímek július közepén, a nőstények a nyár végén elpusztulnak. A hím hosszú ideig, gondos koreográfia szerint udvarol a nősténynek a vízfelszínen. A nőstények néhány száz petéjüket egy 1 cm átmérőjű selyemgubóban hordozzák magukkal, körülbelül három hétig. Meleg időben rendszeren megmerítik petéiket a vízben, hogy elkerüljék a túlmelegedésüket. Amikor közeledik a kikelés ideje, a vízparti növényeken, 10–100 cm magasan hálót szőnek, ebbe helyezik a kokont, majd néhány napig őrzik amíg valamennyi utód kikel és szétrajzik a környező növényzetben.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. május 8.)
- Fen raft spider ARKive.org
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez az ízeltlábúakról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
