Pierre Lanfrey

Pierre Lanfrey
Született	1828. október 26.[1][2] Chambéry
Elhunyt	1877. november 15. (49 évesen)[1][2][3] Pau
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	politikus diplomata történész író
Tisztsége	Député des Bouches-du-Rhône (1871. február 12. – 1876. március 7.) ambassador of France to Switzerland (1871. október 9. – 1873. május 24.) a szenátus örökös tagja (1875. december 15. – 1877. november 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Lanfrey témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pierre Lanfrey [ejtsd: lanfré] (Chambéry, 1828. október 28. – Pau, 1877. november 15.) francia történetíró és politikus.

Jogot végzett, azután irodalomtörténeti és bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott és 1870-ben a nemzetgyűlésbe választották, ahol mint Thiers híve, a balközéphez csatlakozott. 1875-ben a szenátus örökös tagjának nevezték ki. Fő műve a Histoire de Napoléon I (5 kötet, 1867-75), melyben mint úttörő a Thiers által a történelembe bevitt Napóleon-legendát levéltári kutatásai alapján teljesen megingatta. Összes munkái (Œuvres complètes) 1879-ben és az azutáni években jelentek meg, levelezése pedig 1885-ben.

• L'Église et les philosophes au XVIII. siècle (2. kiad., 1857)
• Essai sur la révolution française (1858)
• Histoire politique des papes (új kiad. 1880)
• Lettres d'Éverard (új kiad., 1878)
• Études et portraits politiques (1865)

• Bokor József (szerk.). Lanfrey, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X