Pikkelyes szövőmadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sporopipes squamifrons (A. Smith, 1836) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pikkelyes szövőmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pikkelyes szövőmadár témájú kategóriát. |
A pikkelyes szövőmadár (Sporopipes squamifrons) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Andrew Smith skót zoológus írta le 1836-ban, az Estrelda nembe Estrelda squamifrons néven.[3]
Alfajai
- Sporopipes squamifrons fuligescens Clancey, 1957
- Sporopipes squamifrons squamifrons (A. Smith, 1836)[2]
Előfordulása
Dél-Afrikában, Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz cserjések és szavannák, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11 centiméter, testtömege 10-14 gramm.[5]
Életmódja
Magvakkal táplálkozik, de fogyaszt rovarokat is.
Szaporodása
Labda alakú fészkét, száraz fűből készíti. Fészekalja 2-7 tojásból áll, kotlási idő 10-12 nap.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- Birds of Southern Africa
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
