Révay Kálmán

Révay Kálmán (Dunaharaszti, 1911. július 16. — Budapest, 1950. augusztus 19.) magyar katonatiszt, vezérőrnagy, festőművész. 1947-1949-ben a Honvéd Kossuth Akadémia parancsnoka, majd a Honvéd Páncélos Csapatok Parancsnoka volt. Az 1950-ben lefolytatott Sólyom-per III. rendű vádlottjaként koncepciós eljárásban halálra ítélték és kivégezték.

Dr. Révay Bódog törvényszéki bíró és Jellinek Aglája gyermekeként született, római katolikus családban. Édesanyja zsidó származású volt, de katolikus hitre tért. A középiskola hét osztályát a budapesti piarista gimnáziumban végezte el, a VIII. osztályt azonban az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, itt is érettségizett 1929-ben, jó eredménnyel.^[4] 1927 júliusában Dunaharasztinál megmentette a Dunában fuldokló Kálmán Jenő író életét.^[5] Hősies cselekedetéért Horthy Miklós kormányzó Magyar Bronz Érdeméremmel tüntette ki.^[6]

1930-ban felvételt nyert a Ludovika Akadémiára. Ennek elvégzése után, 1934. augusztus 20-án avatták huszár hadnaggyá. Első szolgálati helye a m. kir. 1. honvéd huszárezred volt. 1938 november 1-el főhadnaggyá léptették elő. 1941-től a pécsváradi 32. kiegészítő kirendeltségen volt lónyilvántartó tiszt. Innen Szabadkára, az 1. huszárezred állományába vezényelték, majd századosi előléptetése után, 1942. október 1-től a m. kir. 2. huszárezredhez helyezték át. 1944-ben származási okok miatt nem vonult el alakulatával a hadszíntérre^[7], más forrás szerint már a német megszállás után nyugdíjazását kérte.^[8] Bekapcsolódott a katonai ellenállásba, ám 1944. november 22-én Tartsay Vilmos százados lakásán őt is letartóztatták a mozgalom többi vezetőjével együtt. A Kiss János és társai per IV. rendű vádlottjaként a hadbíróság első fokon halálra, 1944. december 7-én másodfokon 10 év fegyházbüntetésre ítélte. Előbb a sopronkőhidai fegyházba szállították, majd onnan 1945 márciusában tovább vitték Bajorországba.

Kiszabadulása után, 1945. június 21-én visszatért Magyarországra, őrnaggyá léptették elő és Vörös János honvédelmi miniszter parancsőrtisztjeként szolgált. Tagja lett az MKP katonai bizottságának. 1946. október 1-től a Honvédelmi Minisztérium Kiképzési Osztályán szolgált, majd 1947. október 1-től a Honvéd Kossuth Akadémia parancsnokává nevezték ki. 1949. június 9-től a Páncélos Csapatok Szemlélőjévé nevezték ki, majd a Honvéd Páncélos Csapatok Parancsnoka lett. 1949. szeptember 24-én ő vezényelte a Margit körúti katonai fogház udvarán Pálffy György altábornagy és a vele együtt halálra ítélt Korondi Béla, Horváth Ottó és Németh Dezső kivégzését.

1950. május 20-án Révay Kálmánt az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. A Sólyom László altábornagy és társai ellen folytatott koncepciós per III. rendű vádlottjaként állt bíróság elé. A dr. Jávor Iván hadbíró ezredes vezette hadbíróság 12 vádlottat folytatólagosan elkövetett, a demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság megdöntésérése irányuló szervezkedés vezetésének bűntette, valamint folytatólagosan elkövetett hűtlenség vádjával kötél általi halálra ítélt. Másodfokon a 12 halálra ítélt közül öt fő büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékelték. Sólyom Lászlót, Révay Kálmánt, Beleznay Istvánt, Merényi Gusztávot, Pórffy Györgyöt, Illy Gusztávot és Lőrincz Sándort 1950. augusztus 19-én hajnalban a Margit körúti Katonai Törvényszék és Börtön udvarán kivégezték.

1954-ben a Katonai Felsőbíróság perújrafelvételt rendelt el a Sólyom-perben. Az eljárás során a vádlottakat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettének vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentették. Az új eljárásban azonban új vádak is megfogalmazódtak, Sólyom Lászlót és társait ezúttal szolgálati hatalommal való visszaéléssel, szolgálati titok megsértésével, háborús és népellenes bűntettekkel vádolták meg. Révay Kálmán a vád szerint a Kossuth Akadémia parancsnokaként hátráltatta a munkásszármazású növendékek fejlődését, helyettük "régi" tisztek előmenetelét segítette elő, illetve védte őket a hadseregből való elbocsájtástól. Következő beosztásában, a páncélos csapatok parancsnokaként kiadott helytelen utasításai miatt számos harckocsi megrongálódott, illetve tönkrement. A bűnvádi eljárást végül "büntethetőséget kizáró ok" miatt megszüntették, tekintve hogy a vádlottakon korábban már végrehajtották a halálos ítéletet.

Sólymot, Révayt és a per kapcsán kivégzett többi tisztet 1956. október 13-án a Farkasréti Temetőben katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra, de a ceremónia a nyilvánosság kizárásával zajlott le.

1990-ben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az ítéleteket, és azokat törvénysértő voltuk miatt hatályon kívül helyezte. Révay Kálmán és társai rendfokozatát a köztársasági elnök helyreállította. 2007. október 13-án a honvédelmi miniszter előterjesztésen nyomán Sólyom László köztársasági elnök a kivégzett tábornokokat posztumusz előléptette, Révay Kálmánt altábornagyi rendfokozatba.

Révay Kálmán tehetségesen rajzolt és festett. Képeiből 1934-ben kiállítást rendeztek a Ludovika Akadémián.^[9] 1935-ben egy vallásos témájú festményt adományozott a budapesti helyőrségi templomnak.^[10] Sopronkőhidai fogsága idején számos humoros rajzott készített a börtönről, a rabtársakról és az őrszemélyzetről. A 111 rajz rövid írásokkal kiegészítve 1946-ban jelent meg nyomtatásban.

1937-ben feleségül vette capatani Lászlóffy Ágnes (1912-1977) operaénekesnőt. Férjéhez hasonlóan ő is igen tehetségesen festett, 1947-től a Fővárosi Képtár igazgatóhelyettese volt. Révay kivégzése után internálták, később sálfestőként dolgozott. 1956 után festményrestaurátorként alkalmazták a Magyar Nemzeti Galériában, később a restaurátori osztályt vezette.^[11]

• hadnagy (1934. augusztus 20.)
• főhadnagy (1938. november 1.)
• százados (1942. április 1.)
• honvéd (1945. január 18.) A hadbíróság megfosztotta rendfokozatától.
• őrnagy (1945. június 21.)
• alezredes (1945. augusztus 1.)
• ezredes (1946. március 1.)
• vezérőrnagy (1948. augusztus 19.)
• altábornagy (2007. október 13.), posztumusz előléptetés

• Magyar Bronz Érdemérem (1927)
• Felvidéki Emlékérem (1939)
• Erdélyi Emlékérem (1941)
• Vatikáni Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszt (?)

1945 után

• Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1948.02.12.)
• Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1948)
• 48-as Díszérem (1948)

Könyvek:

• Sopronkőhida 1944-1945. 111 vázlat. Budapest, Új Idők Irodalmi Intézet R. T,  (Singer és Wolfner), 1946
• A szabadság négy vértanuja : 1944 december. Budapest, Szikra, 1947

Festmények:

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• Falkavadászat (1941) Magyar Nemzeti Galéria
• Akadályt ugrató lovas (1942) Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár
• Árpád fejedelem (1943) Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár

• Bene-Szabó: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 2003. ISBN 963 7220 50 X
• Maruzs: Maruzs Roland: Tábornoki kar: 1945-1956: a Magyar Honvédség és a Magyar Néphadsereg tábornokai a második világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc között. Szeged, HK Hermanos, 2011. ISBN 978-963-88959-4-3