Rudabányait

Rudabányait
Általános adatok
Képlet(Ag,Hg)4(AsO4)Cl
Kristályrendszerköbös
Ásványrendszertani besorolás
OsztályFoszfát- és rokon ásványok
AlosztályPótanionos vízmentes foszfátok és rokonaik
Azonosítás
Színnarancssárga, barna
Fénygyémántfényű


A rudabányait vízmentes, klórtartalmú ezüst-higany-arzenátásvány, a foszfát- és rokon ásványok ásványosztályba tartozik, összegképlete (Ag,Hg)4(AsO4)Cl. 2017 márciusáig ez a kilencedik ásvány, amelyet Magyarország jelenlegi területén fedeztek fel: az egykori rudabányai vasércbánya területéről került elő, nevét ennek köszönheti. Típuspéldánya a miskolci Herman Ottó Múzeumban kapott helyet.

Tulajdonságai

A rudabányait apró, mintegy 0,1–0,6 mm-es, gyémántfényű kristályokat alkot, melyek fényérzékenyek: fénymentes helyről kikerülve kristálykái narancssárga színűek, a fény hatására azonban lassan barnás olajzölddé, később sötétbarnává válnak. Kristályszerkezete köbös. Azok közé az arzenátásványok közé tartozik, amelyek kristályrácsa nem tartalmaz vizet, s amelyek rácsába pótanion – a rudabányait esetében kloridion – épül be a kationok által okozott pozitív töltéstöbblet semlegesítésére.

Kis méretű ezüst-higany-halogenidekkel együtt fordul elő ritkán a rudabányai érctelep oxidációs zónájának kovásodott limonitjában.

Története

2010-ben Koller Gábor pilisborosjenői amatőr ásványkutató ismeretlen ásványt talált az egykori rudabányai vasércbánya Adolf bányarészében, s meghatározása végett a talált példányt beküldte a miskolci Herman Ottó Múzeumba. A kémiai és a kristályszerkezeti vizsgálatok eredményeiből egyaránt kiderült, hogy valóban új ásványról van szó, így elfogadtatására a kutatók 2016 őszén benyújtották javaslatukat az International Mineralogical Association (IMA), azaz a Nemzetközi Ásványtani Társaság új ásványok elfogadásával foglalkozó bizottságához, névjavaslatuk a rudabányait volt.

A harminctagú bizottság mind az új ásványt, mind a nevet elfogadta és regisztrálta. A rudabányait meghatározását Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem professzora,[1] a Bécsi Egyetemen dolgozó Herta Effenberger,[2] a Herman Ottó Múzeum osztályvezetője, mineralógusa Fehér Béla,[3] valamint a Miskolci Egyetemen dolgozó Zajzon Norbert[4] végezte el.[5]

2017. március 11-12-én a 35. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztiválon megtekinthető volt a rudabányait, továbbá Szakáll Sándor előadást is tartott az ásványról.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ Dr. Szakáll Sándor. geology.uni-miskolc.hu. (magyarul) Miskolc: Ásványtani-Földtani Intézet (2012. május 24.) (Hozzáférés: 2017. március 7.) (php) arch
  2. ↑ Herta Effenberger, Ao. Univ.-Prof. Dr. univie.ac.at. (németül) Wien: Institut für Mineralogie und Kristallographie (2014. június 5.) (Hozzáférés: 2017. március 7.) (htm)
  3. ↑ Fehér Béla. hermuz.hu. (magyarul) Miskolc: Herman Ottó Múzeum (2012. május 24.) (Hozzáférés: 2017. március 7.) (php) arch
  4. ↑ Dr. Zajzon Norbert. geology.uni-miskolc.hu. (magyarul) Miskolc: Ásványtani-Földtani Intézet (2012. május 24.) (Hozzáférés: 2017. március 7.) (php) arch
  5. ↑ Szakáll, Sándor – Effenberger, Herta – Fehér, Béla – Zajzon, Norbert: Rudabányaite, IMA 2016-088.: CNMNC Newsletter No. 35. (angolul) Mineralogical Magazine, LXXXI. évf. 1. sz. (2017) 211 (209–213). o. Hozzáférés: 2017. március 7.
  6. ↑ XXXV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál: Program. asvanyfesztival.hu. (magyarul) 35. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál (Hozzáférés: 2017. március 7.) (html) arch

Források

  • Szakáll Sándor: Kari kutatóink sikere: Rudabányáról neveztek el egy új ásványt. mfk.uni-miskolc.hu. (magyarul) Miskolc: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar (2017. március 5.) (Hozzáférés: 2017. március 7.)
  • Szakáll Sándor: Rudabányáról neveztek el egy új magyarországi ásványt! rudabanya.hu (Rudabánya város honlapja: Hírek, információk). (magyarul) Rudabánya: Rudabánya Önkormányzata (Hozzáférés: 2017. március 7.)
  • Szenzáció: új ásványt találtak Magyarországon (HTML). 24.hu, 2017. március 4. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  • V. osztály: Foszfátok és rokon vegyületek. In Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan: II. kötet. 5. kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. 813–814 (813–848). o. ISBN 963-18-5973-8  
  • Földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap