San Pietro di Castello (Velence)

San Pietro di Castello
világörökségi helyszín része
Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Velencei patriarkátus Roman Catholic Diocese of Castello
Építési adatok
Építése	1596
Stílus	reneszánsz építészet
Tervezője	Andrea Palladio
Település	Velence
Elhelyezkedése
San Pietro di Castello Pozíció Velence (Olaszország) térképén
é. sz. 45° 26′ 04″, k. h. 12° 21′ 35″45.43458, 12.3597245.434580°N 12.359720°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 04″, k. h. 12° 21′ 35″45.43458, 12.3597245.434580°N 12.359720°E
A San Pietro di Castello weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pietro di Castello témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A San Pietro di Castello (velenceiül Baxéłega de San Piero de Casteło) egy késő reneszánsz stílusú bazilika az olaszországi Velencében. Évszázadokon keresztül egészen 1807-ig a város székesegyháza volt. Az épület a Castello városhatodban a Castello, korábbi nevén Olivolo szigeten áll, ahol az „olivolo” a területen korábban termesztett olívabogyóra, a „castello” pedig egy, a várost védő erődre utal, amelyet Pietro Tribuno dózse uralkodása alatt építettek.

A jelenlegi épület helyén a 7. században egy Szent Sergiusnak szentelt templom állt, amelyet lebontottak, majd 841-ben a helyére építették a mai is látható Szent Péter templomot. Évszázadokon keresztül a püspök székhelye volt, majd 1451-től, amikor V. Miklós pápa Lorenzo Giustinianit kinevezte Grado pátriárkájának, a patriárkátus központja lett. Székesegyház rangját egészen 1807-ig megtartotta, amikor a Szent Márk-bazilika, (amely addig a doge különleges kápolnájaként funkcionált) vette át a szerepét. A San Pietro - bár nem volt többé a pátriárka temploma - megőrizte basilica minor rangját. A templomot az évszázadok során többször átalakították és bővítették, ezenkívül a tűzvészek miatt többször komoly károkat szenvedett. Az eredeti épületből napjainkra semmi nem maradt, jelenleg látható formája a 16. századból való. Vincenzo Diedo pátriárka 1556-ban Andrea Palladiót bízta meg a templom átalakításával, majd a művész halála után az építkezést, az eredeti tervektől kissé eltérve tanítványai, Francesco Smeraldi és Giovanni Girolamo Grapiglia fejezték be.

Az egyszerű, majdnem dísztelen homlokzat kialakítása hasonlít Palladio korábbi műveire, például a szintén Velencében épített Il Redentore homlokzatára. Az isztriai márvánnyal borított homlokzat egyszintes, a három bejáratot korinthoszi oszloppárok választják el egymástól. A harangtornyot a templomtól viszonylag távol építették Mauro Codussi tervei alapján 1482 és 1488 között, Velencében egyedülálló módon teljes egészében fehér isztriai kőből.

A templom belseje keresztboltozattal fedett háromhajós, kereszthajó nélküli tér. A nagyméretű kupolát négy vaskos, korinthoszi oszlopokon álló ív tartja. A széles főhajó egy hosszú, félkupolával borított szentélyben végződik. A templom bal oldalán a 15. században alakították ki a Lando kápolnát, majd később a 17. században Francesco Vendramin bíboros megrendelésére a Vendramin kápolnát.

A főkápolna falánál körben állították fel a Sant'Andrea della Certosa templomból átszállított kórusüléseket és a patriarcha monumentális trónszékét, Andrea Sansovino 16. századból való munkáit. A főoltár 1649-ben készült, Clemente Moli műve Baldassare Longhena tervei alapján. Az oltáron hat puttó és két angyal tart egy üvegfalú urnát, amelyben Szent Lorenzo Giustiniani testét őrzik. A szent arcát ezüstmaszkkal takarták le, kezére szintén ezüstből készült kesztyűt húztak. A főoltár mögött egy kisebb oltárt állítottak fel, mellette három pátriárka, középen Giovanni Tiepolo, balra Alvise Foscari, jobbra Alvise Sagredo síremléke látható. Az orgonát 1754-ben Pietro Nacchini készítette, az orgona alá temették el Boldog Giuliana Giustinianit, Lorenzo unokáját. A főoltár fölötti freskó a Szent Lorenzo Giustiniani megdicsőülése Gerolamo Pellegrini műve a 17. század második feléből. Az oldalfalakon Antoni Bellucci (Nicolò Contarini dózse a szent közbenjárását kéri az 1630-as pestisjárvány idején), Gregorio Lazzarini (A szent alamizsnát oszt a szegényeknek), Giovanni Segala (A szent halála), Domenico Ghislandi (Egy apáca szentáldozása), Daniele Heinz (Csoda a karácsonyi misén), és Antonio Molinari (A szent kiűzi az ördögöt egy megszállottból) festményei a 17. század végéről és a 18. század elejéről.

Az oltáron lévő urnában őrzik Alexandriai Szent János ereklyéit. Fölötte bronz foglalatban egy 14. századi Bizáncból származó keresztet helyeztek el. A kápolna oldalfalain Giovanni Solimena vagy Solima négy vászonképe (A kereszt megtalálása, A kereszt felállítása, János evangélista és Mária Magdolna) kapott helyet.

A kápolnát Francesco Vendramin tiszteletére építették. Az oltárt Michele Fabris, más néven Michele Ongaro készítette Baldassare Longhena rajzai alapján. A kápolna oldalfalait fehér márvánnyal borították, a felállított nyolc szobor Vendramin bíboros erényeit szimbolizálja. Az oltárkép a Madonna a Gyermekkel a 17. századból származik és egyike Luca Giordano legszebb alkotásainak.

A kápolnát Marco Lando püspök megrendelésére építették 1425-ben gótikus stílusban. Figyelemre méltó az oltár predelláján található, 2. századi római mozaikdíszítés. Az oltáron A. Zuccato mozaikja valószínűleg Tintoretto rajzai alapján készült. A fal mellett felállított két oszlop oszlopfője velencei-bizánci stílusú.

• barokk stílusú, márványból készült Krisztus a kereszten szobor Jacopo Spada vagy Orazio Marinelli műve a 16. század végéről vagy a 17. század elejéről.
• Tizianello Tiziano unokájának egy képe
• Mária a Gyermekkel ikon a 13. századból
• Antiókhiai Szent Péter trónusa, a bizánci császár, IX. Mihály bizánci császár ajándéka a Pietro Gradenigo dózsénak. A trónszék több márványdarabból áll, háttámlája eredetileg egy muzulmán halotti sztélé volt, rajta idézetekkel a Koránból.
• Jacopo Bassani festménye a 15. századból, Szent Péter, mellette Szent Miklós, Szent András, Szent Jakab és Szent Antal.
• Francesco Ruschi 17. századi képe Madonna a szentekkel

• a Szeplőtelen Szűz oltára, a Napóleon idején megszüntetett Corpus Domini templomból. Az oltáron lévő szobor Morlaiter munkája a 18. századból.
• Szent Antal oltára, amelyen a szent egy modern szobra áll, egyszínű aranymozaik háttér előtt.
• János evangélista oltárán Padovanino oltárképe a 17. század első feléből.

A Wikimédia Commons tartalmaz San Pietro di Castello (Velence) témájú médiaállományokat.

• Paolo Rizzo (cura di): Cattedrale di San Pietro di Castello, Edizioni d'arte Marconi, 1998
• Alessandra Boccato: Chiese di Venezia, Arsenale editrice, Venezia, 1998, ISBN 88-7743-197-0
• Fajth Tibor: Velence, Panoráma Kiadó, Budapest, 1970