Szathmári Paksi Pál
| Szathmári Paksi Pál | |
| Született | 1733. március 31. |
| Elhunyt | 1766. augusztus 7. (33 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, nyelvész, fizikus, tanító |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szathmári Paksi Pál (1733. március 31. – 1766. augusztus 7.) orvosdoktor, nyelvész, fizikus, református kollégiumi tanár.
Élete
1757-58-ban a franekeri egyetemen tanult, ahol 1758. június 29-én orvosdoktori oklevelet nyert, azután a bölcselet tanára volt Sárospatakon 1759-től haláláig, 1766-ig.
Szilágyi Mártonnal együtt kezdte meg a Sárospataki Református Kollégium Természetrajzi Gyűjteményének kialakítását.[1]
Munkái
- Dissertatio de simplicium remediorum prae operose concinnatis praestantia. Praes. Guilielmo Ouwens. Franequerae, 1757.
- Dissertatio inaug. medica de morte naturali. Uo. 1758. (mind a két munka utánnyomatott Kolozsvárt 1760-ban).
- Kis világ, mellynek elenyésztését néhai Szuhai Erzsébeth úr aszszonynak, Báji Patai Sámuel úr élete párjának: utolsó tisztességekor magyar versekben foglalt Bájon 1765. Hely n.
Atyjának életrajzát is megírta, mely a Neues gelehrtes Europa című vállalatban (Wolfenbüttel, 1757. 856. és köv. l.) megjelent.
Jegyzetek
- ↑ Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Nemessányi Klára: Szathmári Paksi Mihály arcképe – restaurálási dokumentáció 2012.
