Pályafutását egy moszkvai ifjúsági csapatban kezdte, majd a későbbi években a szovjet élvonal fővárosi csapataihoz került. 1952-ben a VBSZ, 1953-tól 1960-ig a Lokomotyiv Moszkva játékosa volt. Egy rövid időre (1961 és 1962 között) a CSZKA Moszkvához igazolt, majd újra a Lokomotyiv középpályása lett. 1965-ben fejezte be a labdarúgó pályafutását.[1]
1957-ben a Lokomotyiv játékosaként szovjet kupát nyert, 1959-ben pedig második lett a szovjet bajnokságban.
A válogatottban
1958-ban meghívást kapott a szovjet válogatottba. A svédországi világbajnokságon is részt vett, de nem lépett pályára. Egy évvel később, 1959. szeptember 6-án, a Csehszlovákia elleni mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti színekben. 1961-ig 11 mérkőzésen játszott és 4 gólt szerzett. Tagja volt annak a csapatnak, amely 1960-ban először nyerte meg az Európa-bajnokságot.
Edzőként
Edzői pályafutása nagy részében moszkvai csapatoknál dolgozott. Közvetlenül futballpályafutása befejezése után önállóan a Lokomotyiv és a CSZKA csapatát irányította. Több szezonon keresztül Ukrajnában is tevékenykedett: a Tavrija Szimferopolnál és a Karpati Lvivnél. 1978-ban Vietnámban dolgozott: Hanoiban a helyi katonai csapatot bajnoki címig vezette.
Sikerei, díjai
Nevét a Lokomotyiv Stadion Hírességek sétánya őrzi
Lokomotyiv Moszkva
Labdarúgásportál
Oroszország-portál
