Wilhelm von Engerth

Nem tévesztendő össze a következővel: Engerth Vilmos.

Wilhelm von Engerth
Andreas Bauer litográfiáján, 1879
Született	1814. május 26.[1] Pleß (Szilézia)
Elhunyt	1884. szeptember 4. (70 évesen)[1] Leesdorf
Állampolgársága	osztrák Ciszlajtánia
Nemzetisége	osztrák
Foglalkozása	gépészmérnök
Tisztsége	az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1874. szeptember 27. – )
Sírhelye	Stadtpfarrfriedhof Baden (03/01/M31+32)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm von Engerth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wilhelm von Engerth (Pleß (Szilézia, Porosz Királyság), 1814. május 26. – Leesdorf (ma Baden bei Wien része), 1884. szeptember 4.) osztrák építész és mérnök, elsősorban a hegyvidéki vasutakra tervezett gőzmozdonyairól vált híressé. Öccse, Eduard von Engerth ismert történelmi- és életképfestő volt.

Wilhelm Engerth 1834-től Bécsben tanult, ahol először építész, majd gépész tanulmányokat folytatott. Iskoláinak elvégezése után Galíciában dolgozott, ahol építészként számos megbízást kapott. Bécsbe visszatérve a gépészmérnöki hivatást folytatta, a bécsi műszaki egyetem mechanika tanszékén először tanársegéd, később az ábrázoló geometria előadó professzora lett. 1844-től a Grazi Egyetem mechanika és gépészprofesszoraként tevékenykedett.

A hegyvidéki jellegű semmeringi vasút számára olyan szerkocsis gőzmozdonyt tervezett, amelyek adhéziós vontatással le tudta küzdeni az addig egyedülállóan nagy emelkedési viszonyokat, illetve képes volt csekély ívellenállással közlekedni a hegyi vasút kis sugarú íveiben. Az Engerth tervei alapján gyártásba vett gőzmozdonyokat, kifejlesztője után Engerth-rendszerű mozdonyoknak nevezték.

1850-ben műszaki tanácsossá választották az osztrák vasúti ügyekkel foglalkozó igazgatóságon, később a Kereskedelmi Minisztériumban a gépészmérnöki részleg vezetésével bízták meg. 1855-től az osztrák Államvasút-társaság (németül Staatseisenbahngesellschaft, röviden StEG) vezetőségében kapott állást, majd a vasúttársaság főigazgatója lett.

1860-ban felhagyott az állami szerepvállalásokkal és az osztrák műszaki képzés átalakításán fáradozott. A Duna szabályozásának lelkes támogatója lett, Engerth úszó gátat (Brigittenauer Schwimmtor) tervezett, amellyel megvédte a bécsi Duna-csatornát a folyam zajló jegétől.

Az 1873-ban rendezett bécsi világkiállítás csarnokait nemcsak megtervezte, hanem azok építését is irányította. Kapcsolatai révén sürgette az Arlberg hegységen át vezetett vasútvonal (Arlbergbahn) építésének ügyintézését.

Engerthet 1874-ben az osztrák parlament felsőházának tagjává választották, majd 1875-ben érdemeinek elismerésére bárói címet kapott.

1886-ban Bécs Brigittenau nevű városrészében (XX. kerület) utcát nevezték el róla.

• Új német életrajzi gyűjtemény (német nyelven) (html). (Hozzáférés: 2011. február 18.)
• Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (német nyelven) (pdf). (Hozzáférés: 2011. február 18.)
• Wilhelm von Engerth életrajza (német nyelven) (html). www.peter-hug.ch. (Hozzáférés: 2011. február 18.)