Jason Robards (színművész, 1922–2000)

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Jason Robards
Született	Jason Nelson Robards 1922. július 26.[1][2][3][4][5] Chicago, Illinois
Elhunyt	2000. december 26. (78 évesen)[1][2][3][4][5] Bridgeport, Connecticut
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Eleanor Pittman (1948–1958) Rachel Taylor (1959–1961) Lauren Bacall (1961–1969) Lois O'Connor (1970–2000)
Gyermekei	Sam Robards Jason Robards III
Szülei	Jason Robards
Foglalkozása	színházi színész filmszínész televíziós színész színész szinkronszínész
Iskolái	Hollywood High School HB Studio American Academy of Dramatic Arts (–1948)
Kitüntetései	National Medal of Arts Kennedy Center Honors Drama League Award Theatre World Award (1957)[6] Tony-díj a legjobb férfi főszereplőnek egy színdarabban (1959) Legjobb férfi alakítás díja (cannes-i fesztivál) (1962) Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (1976) Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (1977) Emmy-díj a legjobb férfi főszereplőnek (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) (1988)
Halál oka	tüdőrák
Sírhelye	Oak Lawn Cemetery
Magassága	175 cm
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1951–2000
Műfajok	western
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő Az elnök emberei (1977) Júlia (1978)
Tony-díjak
Legjobb férfi főszereplő színdarabban The Disenchanted (1959)
Emmy-díjak
Legjobb férfi főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) Majomper (1988)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jason Robards témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jason Nelson Robards, Jr. (Chicago, Illinois, 1922. július 26. – Bridgeport, Connecticut, 2000. december 26.) kétszeres Oscar-díjas, Tony-díjas és Emmy-díjas amerikai színész. Eugene O’Neill műveinek kiváló előadója, az 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugat című film egyik főszereplője volt.

Angol, walesi, ír és svéd ősök leszármazottjaként született Chicagóban és nevelkedett Jason Nelson Robards Jr. néven. Életében sok trauma érte, szülei válása és hogy végig kellett néznie apja karrierjének felívelését és hanyatlását.

Fiatal éveiben Robards kiváló atléta volt, sportteljesítménye miatt több egyetem is versengett érte. A második világháború kitörésekor mégis a tengerészetet választotta, rádiósként szolgált egy csatahajón, amelyet a japánok 1942-ben megtorpedóztak. A bátorságáért kitüntetették. 1944-ben a hajó könyvtárában olvasta el Eugene O'Neill Különös közjáték című darabját, amely megragadta a képzeletét. Ekkor határozta el, hogy ő is színész lesz, első tapasztalatait a tengerészetnél rendezett műsoros estek házigazdájaként szerezte, majd leszerelése után New Yorkban folytatott színészi tanulmányokat. Karrierje nehezen, rádiós munkákkal és kisebb színpadi szerepekkel indult.

Első nagy sikerét a Broadway-n kezdte, O'Neill Ha eljő a jeges című darabjában aratta, majd ugyancsak a Hosszú út az éjszakába című művében is remekelt. Mindkét szerepet később filmen is eljátszotta. Élete végéig a színpad szerelmese maradt, egyszer azt mondta: csak azért dolgozik Hollywoodban, hogy pénzt keressen és visszamehessen a Broadwayre játszani.

Amikor már elismert színész volt, 37 évesen elvállalta első filmszerepét, Az utazás című filmben mint magyar szabadságharcos. Kiváló karakterszínésznek bizonyult, az egyik legismertebb szerepe Cheyenne, a bandita volt Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című westernfilmjében, ezután a híres táncosnő, Isadora Duncan életéről készült filmben is játszott.

Pályája csúcsára az 1970-es évek közepén ért fel, amikor két egymást követő évben is megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. 1976-ban Az elnök emberei című, a Watergate-botrányról készült filmben a leleplezések sorát közlő The Washington Post című lap főszerkesztőjét, Ben Bradleyt játszotta, majd 1977-ben a Julia című filmben, Dashiell Hammett írót formálta meg. Emlékezetes szerepei voltak, A Jó anya (1988) és a Philadelphia – Az érinthetetlen (1993) című filmekben is, alakítását mindig kiváló, elmélyült karakterábrázolások jellemezték.

Robards 1988-ban azon kevesek egyike lett, akik a szórakoztatóipar három legfontosabb kitüntetését is birtokolják: az Oscar-díj, az 1959-ben elnyert Tony-díj mellé megkapta a televíziózás legrangosabb kitüntetését, az Emmy-díjat is. 1997-ben Bill Clinton elnök adta át neki a National Medal of Arts kitüntetést, az Egyesült Államok legmagasabb állami szintű elismerését a művészetek területén.

Robards utolsó filmes szerepe 1999-es a Magnólia című film volt, ahol egy tüdőrákban haldokló embert alakított.

Négyszer házasodott, és hat gyermeke született, köztük Jason Robards III színész (1949), első feleségével, Eleanor Pittmannal kötött házasságából. Másik fia, Sam Robards színész harmadik feleségétől, Lauren Bacall színésznőtől született. Az első három házassága válással végződött, részben az alkoholizmusa miatt. 1970-ben, Lois O'Connorral kötött házassága hosszú ideig, egészen 2000-ben bekövetkezett haláláig tartott.

1972-ben egy kanyargós hegyi úton súlyos autóbalesetben megsérült. A sérülés súlyossága miatt Kaliforniában megműtötték az arcát. A balesetének okát összefüggésbe hozták egész életén át tartó alkoholizmusával.

2000. december 26-án hunyt el tüdőrákban. Halála után elhamvasztották.

A Roundabout Theatre Company az ő emlékére alapította meg New Yorkban a Jason Robards-díjat.

Oscar-díj

• 1977 díj: legjobb férfi mellékszereplő – Az elnök emberei
• 1978 díj: legjobb férfi mellékszereplő – Júlia
• 1981 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Melvin és Howard

Golden Globe-díj

• 1966 jelölés: legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték) – Ezer bohóc
• 1977 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Az elnök emberei
• 1978 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Júlia
• 1981 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Melvin és Howard
• 1985 jelölés: legjobb férfi főszereplő (tévéfilm vagy minisorozat) – Sakharov

Emmy-díj

• 1964 jelölés: legjobb férfi vendégszereplő – Abe Lincoln in Illinois
• 1976 jelölés: legjobb férfi főszereplő (vígjáték vagy dráma) – A Moon for The Misbegotten
• 1978 jelölés: legjobb férfi főszereplő (minisorozat) – Washington: Behind Closed Doors
• 1980 jelölés: legjobb férfi főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) – F.D.R.: The Last Year
• 1988 díj: legjobb férfi főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) – Inherit The Wind

BAFTA-díj

• 1977 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Az elnök emberei
• 1979 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Júlia

Tony-díj

• 1957 jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (színdarab) – Long Day's Journey into Night
• 1959 díj: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – The Disenchanted
• 1960 jelölés: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – Toys in The Attic
• 1964 jelölés: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – After The Fall
• 1965 jelölés: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – Hughie
• 1972 jelölés: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – The Country Girl
• 1974 jelölés: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – A Moon for The Misbegotten
• 1978 jelölés: legjobb férfi főszereplő (színdarab) – A Touch of The Poet

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jason Robards című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Jason Robards az itree.hu-n
• Jason Robards az Internet Broadway Database-en

A Wikimédia Commons tartalmaz Jason Robards (színművész, 1922–2000) témájú médiaállományokat.

• Jason Robards a PORT.hu-n (magyarul)
• Jason Robards az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Jason Robards az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Jason Robards a Rotten Tomatoeson (angolul)